Heti horoszkóp Melitta jósda Képek Holdnaptár

• szerelmi praktikák
• születés
• a horoszkóp
• érdekességek
• irodalom
• jóslások, elemzések
• halál
• várható előadások
• Gil Bt.
• Heti TV műsor

Érdekességek, morzsák, innen - onnan

Pók

Félelmünket és főleg irtózásunkat a pókokkal szemben elődeink nem osztották. Bár valamennyi pók mérgesnek számított, mint pl a „keresztespókok”, akkor azokat megsemmisítették, de amúgy egy pók megölése vagy akár elűzése szerencsétlenséget vonz maga után. A pók szellemi képességeit csodálat övezte, főleg csodálatraméltó tájékozódási ösztönét. Azt mondták, hogy ha az általa kiválasztott helytől igen messzire elviszik, akkor is mindig visszatalál.
Jó előjelnek számít, ha valaki este pillant meg egy pókot, a franciák azt mondják „az esti pók nagy szerencsét hoz”, ha valaki reggel lát meg egy pókot, az rossz előjelnek számít, veszélyre figyelmeztet. Ha valakinek egy pók a kezére, mellére mászott, vagy fonálon függve reá leereszkedett, az illető örülhetett, hogy jó napja lesz. Kifejezetten pénzre utal, ha valaki egy pókot éppen hálószövés közben pillant meg. Ha a pók a háló közepén ül, vagy fon akkor jó lesz az idő, de ha elhagyja a helyét és a padlón ideoda mászik, akkor eső lesz (úgy tartják a svábok). Könnyen érthető végül is az az előrejelzés, hogy meleg lesz akkor, ha a pók a hálóját az ablak közelében szövi, viszont hideg, ha egy kályha melletti helyet választ erre a célra. A magyar néphitben a pókot szerencsejelképnek tartották és varázserőt tulajdonítottak neki, ezért úgy vélték, ha vaki megöli a pókot, azt nagy baj éri. Ugyancsak a magyar néphitben, ha a pók leereszkedik elénk, vendéget jelez, más magyarázat szerint az illető pénzhez jut. Ha lány ágya felett ereszkedik le, az illetőnek közeli férjhezmenetelét jelzi. Általános gyógymód volt, hogy pókhálót tettek égési és más, friss sebre.




Nőszirom, azaz írisz



A nőszirom tavasszal sárga virágaival díszíti a tavak és árkok partját, kedvelt kerti növény, amelynek számtalan fajtája van. Ellentétben a többi növénnyel, a nőszirom esetében nem annyira a virágja, vagy a levelei játszottak szerepet a néphitben, hanem a föld alatti része.

Egy 15 századi német kódex szerint, annak, aki nőszirmot hord magánál, nem történhet semmi baja. Nassauban szokás volt, hogy a férfiak a növény gyökerét húsvét éjjelén kiásták, megszárították, majd a csupasz bőrükön viselték, hogy megvédje őket ütés és szúrás ellen.

Egy másik hatásáról egy 1650-ben boszorkánysággal megvádolt asszony számolt be: a lovak szépek lesznek, és minden terhet elbírnak húzni, ha a takarmányukba porrá tört nősziromgyökeret kevernek bele. Azt ugyan nem tudhatjuk biztosan, hogy a fenti kijelentés nem kínzás hatásának tulajdonítható-e. Egy másik hiedelem mindenestre bizonyíthatóan széles körben és már az ókorban tartotta magát: a Szent János napon (június 24-én) kiásott és amulettként a nyakban viselt sárganőszirom gyökér állítólag kitűnő szer fogfájás esetén. Ha a növényt bal kézzel húzzák ki a földből, s közben mondják, hogy melyik beteg gyógyulását kell elősegítenie, akkor az idősebb Plinius magyarázata szerint a golyva és daganatok gyógyítására is alkalmas. A magyar néphagyomány szerint a nőszirom gyökerének a rágása enyhítette a kisbabák fájdalmait.





OKTÓBERI KALENDÁRIUM


Október 4. – Assisi Szt. Ferenc napja

1181-ben született Assisiben. A ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot és irgalmasságot hirdette.
Göcsejben, a vetésre legalkalmasabb hétnek, az ún. Ferenc-hetet tartották.
A muravidéki és szlavóniai földművesek a Ferenc nap körüli hetet búzahétnek nevezik.
Városmiskén (Vas vm.) pedig ez a nap volt a szüret kezdete.
Ha ilyenkor ültettek kotlót, a gazdaasszonyok nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy vélték, a nyírfaág mindaddig, amíg ki nem kelnek a csirkék, megvédi őket az ártó, gonosz hatalmaktól (Bálint S. 1977.II. 357-363).

Október 15.- Teréz napja

Szent Teréz – az egyház egyik legnagyobb női szentje – a 16. században élt. Napja sokfelé volt szüretkezdő nap: pl. Balaton vidékén, Baranyában is. Egerben Teréz-szedés a neve. Bácskában, asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak, és kenyeret sem süthettek

Október 20. – Vendel napja

A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, aki Rómába zarándokolt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődve, annak nyáját őrizte. Ez szolgált alapul ahhoz, hogy a jószágtartó gazdák és a pásztorok védőszentjükként tiszteljék. Szobrokat állítottak számára, amelyeken pásztoröltözetben ábrázolják, lábánál kutyával és báránnyal. Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vágásra sem hajtották. Szent Vendelt elsősorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. Jászságban fogadalmi ünnep volt, amikor búcsút rendeztek. A templomból körmenettel vonultak a szobrához. A juhtartó gazdák, pásztorokat tömörítő vallási egyesületeket, ún. Vendel társulatokat hoztak létre. Csallóközben is a pásztorok ünnepe volt, ezen a napon dudaszó mellett mulatoztak (Gulyás É. 1986).


Október 21.- Orsolya napja

A Somló-vidéken Orsolya-nap volt a szüretkezdés hagyományos ideje. A hajdúböszörményi (Hajdú vm.) pásztorok úgy tartották, ha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad. Úgy tartják, hogy amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél (Barna G. 1979: 115).


Október 26.-Dömötör napja

A keleti egyház kedvelt szentje volt, aki a 4. századi nagy keresztényüldözések idején halt vértanúhalált. Az ország keleti felében elsősorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa. A századfordulótól a Vendel nappal együtt veszített jelentőségéből, és ezzel megnőtt a Szent Mihály nap szerepe.
Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították, vagy megszüntették szolgálatukat. Az elmúlt évtizedekben Kunmadarason, (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) és Hajdúszoboszlón (Hajdú vm.) Szent Dömötör napján állatvásárok voltak. (Barna G. 1979: 117), ekkor egy, vagy több napon át tartó mulatságokat rendeztek. Különösen nagy ünnepségek voltak Szegeden, ahol egyúttal, a belvárosi templom védszentjét is ünnepelték. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest, és bélest sütöttek. A Hortobágy környéki pásztorok, és a paraszti legelőtársaságok is rendeztek Dömötör napi mulatságokat. A juhászok elszámolását bezáró mulatságot nevezték juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, és Dömötörözésnek is.

Gyakran az egész hét ráment, amit dömötörhétnek mondtak (Bálint S. 1977: II. 402-404).

A Dömötör - napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.


Október 28.- Simon – Júdás napja


Ez a nap arról nevezetes, hogy Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. Erről regula is szól:

Rég felírta Noé Tokaj hegyormára
Hegyaljai kapás várj Simon Júdára!

Baranya falvaiban a Simon – Júdás – napi hidegre utalnak a rigmusok:

Eljön a Simon, Júdás
Dideregve fázik a gulyás.





Szeptemberi kalendárium

Szeptember 1. – Egyed napja

Ezen a napon kezdték a búza, másutt a rozs vetését. Turán azt tartották, hogy aki Egyed napján veti el a búzát, bő termésre számíthat. Ilyenkor fogják hízóra a disznót, ha karácsony táján le akarják vágni. Az e napi esőből esős őszre jósoltak, ellenkező esetben szárazra.

Szeptember 8. – Kisasszony napja

Szűz Mária születésének napja. Már a 11.század óta számon tartják Kisasszony napját. Az egész magyar nyelvterületen kedvelt búcsúnap. Kisasszony napjának hajnalán a hívő asszonyok sokfelé, főként a búcsúhelyeken ( pl. Andocs, Máriapócs, Csatka) kimentek a napfelkeltét várni. Úgy vélték, hogy akinek érdeme van rá, a fölkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak. Ez a látomás a Napba öltözött asszony (Jelenések könyve 12.1.) képzeletköréből merít. Egyes helyeken ezen a napon kezdték el a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka vagy kora hajnalban a vetni való búzát kitették a harmatra, hogy az „Úristen szentelje meg”. A századfordulón, Muravidéken még élt az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg és bőven fog teremni. Ugyancsak ez a nap volt a cselédek szolgálatába lépésének az ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést. Fecskehajó kisasszonynak is nevezték, mert sok helyen úgy vélték, hogy ezen a napon indulnak útnak a fecskék. A két Boldogasszony közti időszak (aug.5 – szept 8) zárónapja. Az e napi bugyborékos vagy ritkaszemű eső csapadékos időszakot jósol.

Szeptember 12. – Mária napja

Szűz Mária neve napja, máig kedvelt névünnep, sok helyen búcsúünnep. A hagyomány szerint 1683-ban Bécs ostroma alatt Lipót császár a passaui Mariahilf kegyképe előtt imádkozott a győzelemért. A kegykép a török alóli felszabadulás szimbóluma lett, így kultusza a 18 sz.-tól rohamosan terjedt Magyarországon is.

Szeptember 15 – Hétfájdalmú Szűzanya napja

Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégibb emléke, az Ómagyar Mária – siralom és archaikus népi imádságaink is tanúsítják ennek a kultusznak régiségét. Az utóbbiak közül a következő a Gyimesi völgyéből, Bálványospatakáról való:
Piros hajnal hasada,
Égi madár reppene,
Tekintsétek Máriát,
Mint sirassa Szt Fiát!
Ó én Uram, Teremtőm,
Aki ingem teremtettél,
Szent lelkedvel szerettél,
Szent véredvel megváltottál,
Fogadj héjzád kerek égnek alája,
Lobogó csillagnak felije,
S a tük szent nevetek dicséretére,
Ámen



Szeptember 21. Máté napja

Máté apostol és evangélista emléknapja. Egyes vidékeinken, pl. a Bánságban is Máté napján, illetve Máté hetében vetették a búzát. A vetés nagy szakértelmet kívánó férfimunka volt, szertartásosan történt. A gazda megszentelte a vetőmagot, tiszta ruhába öltözött, szótlanul tette meg az utat a gabonaföldig. Vetés közben tilos volt káromkodnia. Miután végzett, magasra dobta a vetőabroszt, hogy nagyra nőjön a gabona. A Máté napi tiszta időből jó bortermésre következtettek.

Szeptember 29. Szent Mihály napja

Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint ő a túlvilágra költöző lélek kísérőtársa, bírája. Ezzel függ össze a halottszállító saroglya Szent Mihály lova elnevezése. E nappal megkezdődött a kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszak a, ami Katalin napjáig (nov 25.) tartott. Mihály nap a név gyakorisága miatt kedvelt névünnep. Szt Mihály napja a gazdasági év fordulója . ezután kezdték a kukoricát törni. A Szent György napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt. A Hortobágy vidéken Mihály nap volt számukra a legnagyobb ünnep, amikor mulatságokat, bálokat is rendeztek. E napon gyakran vásár is volt, a pásztorok ilyenkor egészítették ki a felszerelésüket. A cselédfogadás egyik időpontja. A Bács megyei Topolyán, ha valaki arra kényszerült, hogy költözködjék , azt mondták róla: „ No ennek is már Szent Mihály van”. A Szent Mihály napi cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi ének szövege:

„Mikor a szógát fogadják,
Öcsémuramnak szólítják,
De amikor már megkapták,
Csak főtt krumplival táplálják.”

Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály napra vonatkozóan. Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. Egyházasbáston ( Gömör és Kishont vm.) azt mondják: „ Szent Mihály lova deres, behozza a telet. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az időjárásra. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondják:
„Szent Mihálykor keleti szél
Igen komoly telet ígér.”




Augusztusi Kalendárium


Augusztus 1 - Vasas szent Péter napja

Szt. Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja Murvavidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullnának a fürtről. Zagyvarékasi, kukoricára vonatkozó termésjóslás szerint: "Ha Vasas Szt. Péter napján még eső lesz, lesz kukorica, de ha még akkor se esik az eső, gyühet a Duna vize is, nem lesz kukorica.


Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja

Nagyboldogasszony a legrégibb Mária ünnepünk. Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepeli az egyház. A legrégibb parancsolt ünnep, mert, Szt. István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Szűz Mária boldogasszony elnevezése mögött a kutatás kereszténység előtti istenanyát sejt.
Sokfelé búcsúnap ez a nap.
Hadikfalván pl. három napos táncmulatságot is rendeznek a fiatalok. Topolyán a Nagyboldogasszony napi búcsút a mulatság, ismerkedés alkalmát is jelentette. Palóc vidéken a gyermekágyas asszony ágyát, a lepedőkkel eltakart fekhelyét Boldogasszony ágyának nevezik. A moldvaiak ezen a napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. Mennydörgés alkalmával is ezt égették. E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben.
Murvavidéken dologtiltó nap volt, nem volt szabad sütni, mert a tűz kitörne a kemencéből. Nagyboldogasszony napja derült idejével a jó gyümölcs és szőlőtermés elohírnöke. Drávaszögben, Laskón azt tartották, hogy keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A kopácsi halászok ekkor szedték a gyékényt.
Az ún. Boldogasszony közét szerencsés időszaknak tekintették, különösen az asszonyi munkákat illetően. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyujtötték, mert úgy vélték, hogy azok sokáig elállnak. Ekkor kellett szellőztetni a búzát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele zsizsik.


Augusztus 20 - Szt. István napja

Államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet Szt. István Jobbjának tiszteletére. Egyes vidékeken ezen a napon rendezték meg az aratási felvonulást, Galgamácsán, a két világháború közötti idoben 7-8 leány vitte a kalászokból font koszorút, őket követték a lovaskocsin a többiek. A templomhoz vonultak, ahol imát mondtak, hálát adtak, hogy az aratási munkát befejezhették. Ez a nap az új kenyér ünnepe is. A Gömör és Kishont megyei református Szuhafon a legszegényebb családnak nagy kenyeret sütöttek, amelyhez a lisztet házról házra gyujtötték össze. István napkor Drávaszögben a szép idő jó gyümölcstermést jelez. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy ezen a napon mennek el a gólyák. Medvesalján, Péterfalván a málna szedésének ideje volt.





Augusztus 24., Bertalan napja

Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. Az e napi jó vagy rossz időjárásra jósoltak, mint ahogyan ezt egy 18 sz. kalendárium rigmusa is bizonyítja:

Amint Szent Bertalan magát mutogatja,
Az őszi idő is magát mind aszerint tartja.

A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak.










JÚLIUSI KALENDÁRIUM


Július – Szent Jakab hava

Július 2. – Sarlós Boldogasszony napja

A római katolikus egyház az áldott állapotban lévő Máriáról, és Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg. Az ünnep a 14. században vált egyetemessé. Boldogasszony a várandós édesanyák, a szegények, a szükségben szenvedők, a betegségben, a fogságban sínylődők pártfogója, a halottak oltalmazója. Ezen a napon sokfelé tartottak templombúcsút.
A magyar néphagyományban az aratás kezdőnapjaként tartották számon, akárcsak Péter-Pál napját. Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor a nők még sarlóval arattak.


Július 20. – Illés napja

Illés az Ószövetség egyik legnagyobb prófétája, akiről a Királyok második könyve így ír
„egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, így ment föl Illés forgószélben az égbe”(2Kir.2,9-12).

Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok.
E napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést, pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri, vagy a villám felgyújtja az asztagokat, a kazlakat.


Július 22.- Mária Magdolna napja

Annak a Mária Magdolnának az ünnepe, aki az evangéliumi történet szerint megtért a bűnös életből. Mivel dús hajával Krisztus lábát törölgette, ezért a néphagyományban szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön.

Időjárásjósló hiedelem is fűződik e naphoz.: Úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.


Július 25.- Jakab napja

Szent Jakab az apostolok közül elsőnek szenvedett vértanúhalált. A búcsújárók, a hajósok, az utasemberek védőszentje. A néphagyomány szerint Jakab napra le kell aratni a zabot, mert ami kint marad, az elvész. A Jakab és a zab című mese, illetve énekelt mese is erre figyelmeztet. A Jakab napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra.
Úgy vélték, hogy ha Szent Jakab napján sok a felleg az égen, akkor télen sok hó lesz. A Jakab napi északi szélből hideg telet jósoltak.




Július 26.- Anna napja



Szent Anna Szűz Mária anyja, akinek alakját főként középkori legendák örökítették meg. A keddi napot évszázadok óta neki szentelik, ezért Kedd asszonya néven is emlegetik. A katolikus hívő asszonyok hozzá könyörögtek gyermekáldásért. A hazai céhek közül a szabók és a bányászok tartották védőszentjüknek. Szent Annát emlegetik az archaikus népi imádságok, a gyógyító ráolvasások;

Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbóját,
Bimbója szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
A világ megváltóját.

A kender töve Anna napján szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén, e napon szedték az ún. annabotot. Úgy vélik, Anna a kötényében hordja a bogarakat, (ilyenkor rajzanak a legyek), s ahol talál ablakot, ajtót, ott bedobja.


Aratási szokások és hiedelmek


Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, amelyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte.
Elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatatott búzakalásznak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is volt: az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon.





Júniusi kalendárium

Június 8., Medárd napja

Közismert időjárásjósló nap. A közhiedelem úgy tartja, ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ellenkező esetben pedig ugyanannyi idei szárazság lesz. Topolyán úgy vélték, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú. Baranya és Muravidék szőlősgazdái szerint, ha Medárdkor esik, rossz szőlőtermésre kell számítani, a szénatermés viszont bő lesz.

Június 10., Margit napja

A vértanú, Szent Margit ünnepe.
A retek, a káposzta, a lenvetés ideje. Csépán a tyúkültetésre alkalmas nap. Zentán Margitot legyes Margitnak hívják. Ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, mert akkor abban az évben sok lesz a légy. Magyarszentmihályi és monostori hiedelem szerint „Margit asszony a legyek királynője és ezen a napon minden konyhába beereszt egy kötővel” Úgy védekeztek ellene, hogy mise idején a szántóföldről hozott földet szétszórták a házban.

Június 13., Páduai Szent Antal napja

Ferences lévén, kultuszát a ferencesek terjesztették. Magyarország újkori templomaiban szinte elmaradhatatlan a szobra, előtte pénzgyűjtő persellyel. Ennek tartalma a szegényeket hivatott segíteni. A Remete Szent Antalhoz (január 17.) fűződő néphagyományokat sok helyen átruházták Páduai Szent Antalra. Ezért igen sok állattartással kapcsolatos hiedelem és szokás kapcsolódott ehhez a naphoz. Pl. a baranyai falvakban nem fogták be a jószágot. E naphoz kapcsolódott Szent Antal tüze, vagyis az orbánc gyógyítása ráolvasással. Mura vidéken a bőrgyulladás, az orbánc elkerülésére tilos volt tüzet gyújtani. Szent Antal napja Zentán férjjósló nap. Egész nap kenyéren és vízen böjtölő lány éjfélkor átlépi az ágyat, gyertyát gyújt, tükröt tesz maga elé és mondja:

„Szent Antal kérlek,
Mutasd meg nékem,
A jövendőbelimet!”

Ezt a napot dologtiltó napnak tartották. Szeged környékén az asszonyoknak nem volt szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek ki a kezükön.

Június 24., Szent Iván napja

Keresztelő Szent János és Jézus előfutára. Az Ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel. A nyelvünkben máig élő Szent Iván név a bizánci egyház kultikus befolyására emlékeztet. Az ünnep elnevezései: Virágos szent János, Búzavágó Szent János, Keresztelő Szent János. Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A napfordulókat már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték. Egyiptomban és néhány közelkeleti népnél, ezzel a Nap évenkénti megújulását kívánták mágikus úton elősegíteni.
A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek fűződtek. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen és elősegíti a jó termést.
A szertartásos tűzgyújtásnak egészség és szerelemvarázsló célja is volt. Legszebb változatait Kodály Zoltán gyűjtötte a század elején Zoboralján. A tűzrevaló zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz és szemét is lehetett, amit néhol a lányok gyűjtöttek, és a tüzet is ők gyújtották meg. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módjai voltak. Csallóközben egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta, és égő fáklyával meggyújtotta. A szokás lényege a szerelemvarázslás: a tűz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek, erre utal a közismert szólás: Hosszú, mint a szentiváni ének. A tüzet gyakran négyszög alakúra rakták a következő ének kíséretében:

„Tyűzit megrakáljuk, négyszögre rakáljuk,
Egyik szögin ülnek a szép öregasszonyok,
Másikon ülnek a szép öreg emberek.
Harmadikon ülnek szép ifjú legények,
Negyediken ülnek szép hajadon lányok”


Június 29., Péter és Pál napja

Szent Péter és Szent Pál apostolok voltak, akik feltehetően ezen a napon szenvedtek vértanúhalált. Elsősorban Szent Péter apostol ünnepe, akit a halászok patrónusaként tiszteltek A szegedi lakatoscéh védőszentje is volt, kezében kulccsal is szokták ábrázolni. A magyar nyelvterületen úgy tartották, hogy a búza töve is ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:
„Elmúlott már Ézsaiás,
Vágd a búzát pőre gatyás!”





MÁJUS – Pünkösd hava


Május 1.

A májusfa, májfa a természet újjászületésének szimbóluma, és szerelmi ajándék is lehet. A magyar nyelvterületen általában május elsejére virradóra, néhol pünkösdkor állították. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régebbi. Egy 19. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbéli cselkvényeért a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazzák. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el 1-2 óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt szent Jakab apostol napja virradójára (május elsején). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöld fát jó magaviseletű hajodonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül”.

Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és május elsejére virradóra többnyire titokban állították fel a helyi szokásnak megfelelően a lányos házakhoz, illetve a középületek, kocsmák elé. A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vigyék. Általában minden lány kapott, s nagy szégyen volt, ha valaki kimaradt.



Május 4. – Flórián napja

Flórián a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védőszentje volt. Tisztelete az Újkorban élénkült meg és elsősorban Közép – Európára volt jellemző. Patrónusuknak tekintették más tűzzel dolgozó mesterek is: sörfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők.


Május 12. – Pongrác, 13. – Szervác, 14. – Bonifác

Pongrác, Szevác, Bonifác ókeresztény vértanúk voltak, akik hitükért haltak meg. Évszázados megfigyelés és tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás május közepe felé hirtelen hidegre fordulhat. A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:

„Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek”!

Az uborkát, babot, paradicsomot többnyire a fagyosszentek után ültették.












Május 16. – Nepomuki Szent János napja

A gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe, akinek a szobra többnyire vizek közelében áll. A hajósok, dereglyések, hídvámosok, vízimolnárok védőszentje volt. Tiszteletére valóságos vízi körmeneteket rendeztek. Estefelé kihozták a szent szobrát, zöld ágakkal, templomi zászlókkal, fáklyákkal, égő gyertyákkal dereglyére vagy kompra vitték, és egy feldíszített emelvényre állították. A dereglyét kivilágított csónakok követték. A vízi körmenet a főtéren evéssel-ivással, mulatsággal fejeződött be.



Május 25. – Orbán napja


Orbán a szőlőtermesztők, kádárok, kocsmárosok patrónusa. A néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán – napi hideg a szőlőnek árt leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára a szőlőben, és ezen a napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle.


Áldozócsütörtök

Jézus mennybemenetelének ünnepe, a húsvét utáni negyvenedik nap. Nevét onnan kapta, hogy az egyház az év egyszeri áldozás határidejéül ezt a napot szabta meg. Sok templom búcsúnapja.


PÜNKÖSD


Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak az emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvétot követő ötvenedik napra esik pünkösd, amely mozgóünnep május 10.-e és június 13.-a között. Pünkösdkor több régi búcsújáróhelyeken búcsújárónapot tartottak, pl. Csíksomlyón, Máriaradnán, Vodnicán,
Andocson, ferencszálláson stb.
Néhány helyen a pünkösdi búcsúnap elvesztette jelentőségét, Ferencszálláson, Csíksomlyón azonban máig erre a búcsúra zarándokolnak el a legtöbben.

Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték a pünkösdöt: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hírtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a lélek adta nekik, hogy szóljanak”!

A Jeruzsálemben tartózkodók meglepődve vették észre, hogy amit az apostolok beszéltek, ki-ki a maga nyelvén érti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Beszédének hatására sokan megtértek, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.





Április – Szent György hava


Április 1.

Április elsején ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyermekeket tréfálták meg. Topolyán, pl. a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Pénzt is adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugratottat aztán csúfolták: „április bolondja, május szamara”!

A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tarották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne bőséges a termés.

Április 24. – Szent György napja

Sárkányölő Szent György ünnepe, aki évszázadokon át lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények és utóbb a cserkészek patrónusa volt. Legendája szerint legyőzi a sárkányt, és kiszabadítja fogságából a királylányt.

Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számítja. A rómaiak e napon ünnepelték Paliliát, amely pásztorünnep volt. E hagyomány továbbélése mutatható ki a hazai állattartás szokásaiban is. Az állatok Szent György napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött, amellyel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát igyekeztek előidézni. Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át.

Szent György nap volt a pásztorok, béresek szegődtetésének ideje, amely általában Szent Mihály-ig volt érvényben.

Ehhez a naphoz kapcsolódott az ún. Szent György – napi kilövés. Ez a lányokat, legényeket összepárosító, illetve a hibákat kiéneklő szokás néhány Garammenti községből ismert. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit. Szent György előestéjén a legények kimentek a Szarkás dombra, itt tüzet gyújtottak. Amikor a tűz fellángolt, valaki elkiáltotta magát: „Pú, Szent György megöllek”! Erre a másik legény válaszolt: „Ne lőjj, jó vitéz”! Majd a harmadik: „Mit ígérsz”? Aki először kiáltott, felelt, : „Szépet, jót”! Ezután az előre felírt lányok és asszonyok rossz tulajdonságait kiabálták, de senkit nem neveztek meg.

Szent György napját a néphit, rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hiedelemnek, a harmatszedés. Már az Ó szövetségben is az áll, hogy a harmat az ég áldása, a termékenység jelképe és eszköze. Harmatot szedtek a tejhozam érdekében, pl. Zagyvarékason, vászonabrosszal vagy köténnyel szedték fel a hajnali harmatot, miközben mondogatták: „mind szedem” vagy „vaját viszem, tejét nem”! Közben egy marék füvet is szedtek, ezt a tehén elé tették. A harmatos ruhadarabot a tejesfazékba csavarták ki, hogy sok vajuk legyen.

Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból, pl. (kútágas, lepedő, kötény) tejet tudnak fejni. A boszorkányok rontása ellen zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával védekeztek.

Az egész magyar nyelvterületen hittek abban, hogy a Szent György nap előtt fogott gyíkkal megelőzhető a torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele.

Általában ilyenkor vetették a kukoricát, babot, uborkát. Ha a varjú nem látszott ki a búzából, jó termésre számítottak.

Időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak a Szent György napja körüli időszakhoz. A bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói úgy vélték, hogy ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt, és nyarat jósol. A Szent György nap előtt megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelez. A békát gyógyításra is használták. A magyar nyelvterületen általánosan elterjedt hiedelem szerint a Szent György nap előtt mennydörgés a bő termés előjele.


Április 25. – Márk napja

Márk evangélista ünnepe. E nap jellegzetes szokása a búzaszentelés, amelyet általában Márk napjának délelőttjén, ritkábban az ünnep utáni vasárnap tartottak. Mise után a hívek kereszttel, lobogókkal, Palócföldön a feltámadt Krisztus szobrával megkerülték a templomot, majd kivonultak egy közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. A szertartás végén mindenki vitt haza a megszentelt búzaszálakból. A szentelt búzát - mint általában a többi szentelményt – nagy becsben tartották. Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak a magyar nyelvterület számos vidékén.

Márk napjával kapcsolatosan szórványos adataink vannak az időjárás- és termésjóslásról, pl. a Mura vidéken az indás növények, Csépán a mák vetésére tarották alkalmas időpontnak. A Mura vidékiek szerint: „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz.


NAGYBÖJT, HÚSVÉT

A nagyböjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, böjtöléssel, egyházi és népi ájtatosságok végzésével. Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. A 40 napos böjt a 7. századtól vált szokássá, 1091-ben. II. Orbán pápa iktatta törvénybe. Hamvazó szerdától húsvét vasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul. Ezt követi a húsvét vasárnapig tartó nagyhét.

A húsvét mozgóünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (márc.21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így a húsvét márc. 22.-e és ápr. 25.-e közötti időre eshet.

A nagyböjt első napjának - hamvazószerda, böjtfogadó szerda, szárazszerda aszalószerda, - stb. elnevezése utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára: „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk”! – szavak kíséretében. A hamuszórás, hamuhintés ősi jelképe az Ószövetségben is, egyházi szertartásként a 12. századtól vált általánossá. A néphitben a hamvazkodásnak gyógyító erőt tulajdonítottak.

Böjt idején tilos volt a lakodalom, bálok, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Sokáig a tej és tojás evését is tiltotta az egyház, csak a reformáció terjedésével enyhült annyira a böjti szigor, hogy a 17. század elejétől a pápa engedélyezte a tejes ételek és a tojás fogyasztását.

Böjtben jellegzetes ételeket ettek, ilyen a cibereleves. Többféle alapanyagból készülhetett, pl. korpából. Nagy cserép- vagy faedénybe rozs- vagy búzakorpát tettek, s arra forró vizet öntöttek. A néhány nap alatt megerjedt korpáról a savanyú levet leszűrték. Kölest, hajdinát, kukoricát főztek bele, majd liszttel, tejföllel behabarták. Az aszalt gyümölcsből főzött savanyított levest is ciberének nevezték. Ezen kívül, a böjt idején általában kenyeret, halat és száraz növényi eledeleket ettek.

Böjti játékok

A parasztifjúság körében az étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak ellenére elsősorban a böjti vasárnapokon jellegzetes szokások, és játékok alakultak ki. A legismertebb böjti leányjáték a karikázás volt. A tánctilalom a karikázóra nem vonatkozott. A leánykörtáncról, a karikázóról a kutatás megállapította, hogy rendkívül archaikus szokás. Elsősorban a palóc vidéken, a Dél-Dunántúlon és a Duna alsó szakaszának bal parti részén volt jellemző.
Jellegzetes böjti játék a színalázás. Nagyböjtben, amikor tilos volt a muzsikálás, a fiatalok esténként összegyűltek a szérűkön. Körbeálltak, a kör közepén levő leány behívott egy legényt, és táncolt vele. A „Szállj már ki!” szövegnél, egy másik pár ment be. Az énekre lassú, és gyors csárdást táncoltak.
A böjti vasárnapokon többnyire a lányok, esetleg lányok és legények a falun énekelve vonultak végig. Közben „kapus” játékokat játszottak. Libádon, (Esztergom vm.) ketten leengedett kézzel kaput tartanak, jelezve, hogy a kapu csukva van. A többiek velük szemben állva egymás kezét fogják. A lácban állók kezdik:

- Vigyetek át, vigyetek át jó budai révészek!
- Nem viszünk át, nem tudjuk, hogy ki népei vagytok.
- Lengyel László a mi jó királyunk!
- Az is nekünk ellenségünk!
- Miről?
- Múltkorjában itt voltak, a hidat összetörték, meg se csinálták.
- Ácsok vagyunk, ácsok vagyunk, fenyőfából kifaragjuk, meg is aranyozzuk.
- Mivel aranyoztok?
- Rézzel, és ólommal.
- A réz törékeny, az ólom olvadékony.

A párbeszéd végeztével a kapusok felemelték karjukat és átengedték a láncot. A lánc a Bújj, bújj –t énekelve átment a kapun, s végül hozzácsatlakoztak a kaput alkotók is. A lánc első két tagja lett az új kapu.





Virágvasárnap


Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti ún. virágvasárnap. A római egyház elnevezése szerint Dominicca palmarum, azaz pálma vasárnap. Pálmaágas körmeneteket már a 6. században tartottak, a pálmaszentelés, pedig a 7. századi bobbioi misekönyv szerint ismert volt. A szentelt pálmát zivatar, villámcsapás, tűz és különféle varázslás ellen használták. A szentelt pálmát nálunk a barka helyettesíti. A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek. Néhol a barkagyűjtésnek is kialakultak hagyományai, pl. a századfordulón a göcseji fiúk fejükön süveggel, oldalukon fakarddal, a lányok fehér koszorúval a fejükön gyülekeztek az iskolában. A tanítójuk vezetésével, párosával, nótázva mentek ágakat vágni. Visszafelé, már egyházi énekeket énekeltek, a templomot háromszor megkerülve vitték be a barkát.

A virágvasárnapi barkaszedés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. Sokfelé élt a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák; a tojásból nem kelne ki a csirke.

A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
A földműveléssel kapcsolatban is hatékonynak tartották, pl. a kert földjébe tűzik le, hogy elűzze onnan a férgeket.
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére.


Kiszehajtás, villőzés

A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet lice, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették, vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A „kiszi” szó, a korpából készült savanyú levest, jellegzetes böjti ételt is jelent. Az énekekben szó van a kisze kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behozataláról.

A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: „aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég.”


Nagyhét

A nagyböjt utolsó hete, amely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A nagyhét jeles napjai:
- nagycsütörtök
- nagypéntek
- nagyszombat

Nagycsütörtök

Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás: „a harangok Rómába mennek” – a közismert szólás szerint, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történt, amelyet a gyermekek végeztek a harangozó irányításával. Kisebb csoportokba szerveződve felosztották egymás között a falut és kerepelve végigszaladtak az utcákon. Szolgálatukért tojást kaptak. A kerepelés szokásában a gonoszűző zajkeltés nyomait lehet felfedezni.
Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli kereszteknél imádkoztak.


Nagypéntek

Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise. A nagypénteki körmenetek, élőképes felvonulások, passiójátékok már a középkor óta virágzottak.
A Szentsír, az Úr koporsója állítása a katolikus templomokban Bálint Sándor megállapítása szerint sajátos hazai, illetve közép-európai liturgikus fejlemény. A passióolvasás, és a passió megjelenítése a szenvedéstörténet felidézését, átélését szolgálja. A nagypénteki passiók első hazai bizonyítéka a 15. századból való. A sír körüli dísz őrségállás, valamikor céhes, illetőleg jámbor társulati kiváltság volt. Csanádpalotán a jézuskatona névvel illették őket. Tekerőpatakon a legutóbbi időkig szokás a szent sír őrzése, amely feladatot a legények végzik. A nagypénteki ájtatosság része volt a kálváriajárás, szent sír körüli virrasztás.
A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással, fölműveléssel kapcsolatos munkákat. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapna, nem fontak, nem szőttek. A tilalmak elsősorban a női munkákra vonatkoztak.
Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló, gyógyító erőt tulajdonítottak a víznek. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, vagy megmosdik, azon nem fog a betegség.
A nagypénteki hajnali vizet aranyvíznek, aranyos víznek nevezték. „Szótalan” víznek kellett lennie, vagyis sem menet, sem jövet nem volt szabad megszólalni.


Nagyszombat

A tavasz a természet megújhodása az embert is környezete megtisztítására készteti. Ezek részint a praktikus, részint a mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek. A nagyhét jellegzetessége ma is általános nagytakarítás. A tisztasággal volt kapcsolatos a nagyszombati féregűzés is. Jászdózsán, amikor először megszólaltak a harangok, a gazdasszony – miközben söpörte a ház falát, hogy ne menjen fel rá a kígyó és a béka – azt mondta: „Kígyók, békák távozzatok”!
Nagyszombaton vége tér a 40 napos böjt. A nap legfontosabb eseményei közzé tartozik keresztelővíz- és tűzszentelés, valamint a feltámadás körmenet. Valószínűleg a templomi keresztelővíz szentelésével magyarázható a keresztszülők, keresztgyermekek kapcsolatának húsvéti megélénkülése, a keresztgyermekek húsvéti megajándékozása. Úgy tartották, hogy akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében. Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. A katolikus templomban a gyertyát –
a feltámadó Krisztus jelképét - a megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. A tűzgyújtás egykori hagyománya szerint évenként egyszer, nagyszombaton szítottak tüzet.
Nagyszombat vallásos szertartása a feltámadási körmenet, melyet a középkorban húsvét hajnalán tartottak, az újkorban az egyház előre hozta nagyszombat estéjére. A feltámadási körmenet jellegzetesen közép-európai magyar, osztrák, német katolikus szertartás.


Húsvétvasárnap

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Megünnepléséről már a 3. század óta vannak adataink, általánossá a 8. század óta vált.
Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Bukoviniában úgy tartották, aki hamarabb meri a vizet, az lesz a szerencsés. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen.
Húsvétvasárnap és –hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni. A húsvéti báloknak is megvolt a helyileg kialakult szokásrendjük. Pl. Ajakon a húsvéti bálba a lányok hajadonfőtt és fehér ruhában mentek. A bál költségeit a legények fizették.
Húsvéttal megkezdődött a lakodalmak tavaszi időszaka.

Ételszentelés

A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés. A húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, a katolikus hívők szentelni viszik a templomba. A húsvéti ételszentelés, egyes vidékeken ételáldás, a szentelményeknek egyik máig élő fajtája. Az ételek megáládására, már Jézus Krisztus is példát adott a csodálatos kenyérszaporítással és az Utolsó Vacsorán. A megszentelt húsvéti ételek megvédték a híveket a hosszú böjt után a mértéktelenség kísértéseitől.


Jézuskeresés, határjárás

Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés elnevezésű népi ájtatosság volt szokás. Az Ipoly menti falvakban nagyszombat éjszakáján végigjárták a falubeli és határban lévő kereszteket. A legtávolabbi keresztnél valaki elrejtette Krisztus szobrát, és ezt vitték vissza diadalmenetben a templomba.
A húsvéti határjárásnak – egyházi jelentése mellett – a tavasz vetések mágikus védelme, a határjelek megújítása volt a célja.


Zöldjárás

A húsvétvasárnaphoz és más tavaszi vasárnapokhoz kapcsolódó zöldjárás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. A lányok, esetleg a legények is a falu egyik végén kézfogással sorba álltak. A sor mindkét végén kaput tartottak zöldággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén levő kapu alatt, így mentek végig a falun.




Kakas lövés

Brassó megyében húsvétkor szokás a kakas ütés, vagy kakas lövés. Nem csak ehhez a naphoz, hanem a farsanghoz, lakodalomhoz, aratáshoz is kötődött.
Apácán régebben húsvét 3. napján, a 20. század közepe óta húsvét 1. napján szokás a kakas lövés. A 13-14 éves fiúgyermekek egy héttel húsvét előtt végigjárják a falut, hogy 3-4 kakast a közösen adott pénzből megvegyenek. Húsvét 1. napján délben gyülekeznek és dramatikus formában előadott tréfás veszekedéssel búcsúztatják a kakast.

Havajgatás

A moldvai Klézsén tavasszal fűzfából tilinkát (fűzfasípot) készítettek: „Tyilinkát csinának, husiét regveljén fúnak a tyilinkába legtöbbször, hogy tuggyák meg a hótak, s örvengyenek, hogy tavaszt értünk, s husiét reggeljit megértük, Jézus feltámadása napját” (Pávai I. 1994:175).


Húsvéthétfő

Locsolás

A víztisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket. Eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A locsolóversek sok változata ismert máig, a mágikus jellegű szövegektől a félnépi rigmusokig.
Bereg és Szatmár vármegyében a Ma van a hősvét napja kezdetü kántáló énekkel a legények sorra járták a lányos házakat. Vezérük a beköszöntő, egy másik a tojásvivő. A lányok az ablakon kiadták a tojást, ekkor locsolták meg őket.

A hajdúhadházi református húsvétköszöntők népies, félnépi alkotások. Részint az ünnepről szólnak, részint a locsolkodást emlegetik, és a jutalomként adott piros vagy hímes tojásra emlékeztetik a háziakat.

A bukovinai székelyeknél, Andrásfalván a református gyermekek jártak korán reggel köszöntőt mondani. A locsolkodás csak az első világháború után kezdett divatba jönni.



Vesszőzés

A locsolással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér vármegyében sibának nevezik a vesszőből font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat.
A lányok a sirbára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. Felvidéken és a szlovák-magyar érintkezési területeken ismert a suprikálás, a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.

Húsvéti tojás, tojásjátékok

A locsolás és a vesszőzés jutalma az egész magyar nyelvterületen a piros, vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenység szimbólum. Már a honfoglalás előtti avar sírokban találtak karcolt díszítésű tojásokat. A keresztény vallásban a feltámadó Krisztust jelképezi, a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojás a locsolás viszonzása, valamint a keresztszülők ajándéka volt. A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya feltehetően német nyelvterületről terjedt el. A szapora nyúl – a tojás mellett – a termékenységet szimbolizálja.
A húsvéti tojást leggyakrabban hagymalevéllel festették, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, zöldet a bürökből, kéket a lencse levéből. A tojásdíszítés, tojáshimzés módja a viaszolás és a karcolás. A viaszolásnál pálcára erősített fémcsövecskét, tollcsévét mártogatnak forró viaszba, ezzel írják rá a mintát a tojás felületére, majd festék lébe teszik. A festett tojást zsíros ruhával, szalonnahéjjal dörgölik át, hogy fényes legyen. A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a díszítményt. Vannak egyszerűbb díszítési módok, pl. a festett tojásra levelet tapasztanak, és ez adja a mintát. Ügyes kovácsmesterek úgynevezett patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel.
Országosan közismertek voltak a húsvéti tojásjátékok: tojásdobálás, -gurítás, -össeütés. Ez utóbbi egyik elnevezése, a kókányozás, a húséti szentelt tojás régi nevét őrzi.



Fehérvasárnap

Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.
Fehérvasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok szertartásos barátságkötése, amit tojás- vagy komatálcserével pecsételtek meg. A barátság néha a férjhezmenetelig tartott, de egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák is lettek. Legtovább a Dunántúlon és Moldvában maradt meg. A komatálon többnyire hímes vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt, amelyet a nagyobb lányok a kisebbekkel küldtek el a választott barátnőjükhöz.

Ha a kapott ajándékot elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték fel.
Az Ormánságban a nagylány a legkedvesebb pajtásának, leendő komaasszonyának személyesen vitte a komatálat. A tálon hímes tojások, perec, és egy csokor pántlika volt. A mátláló verset a csokor közé tették:
- Mátka, mátka mátkázzunk,
- Hónap délre komázzunk,
- Ha éljünk, ha haljunk,
- Mindég mátkák maradjunk.


A leány bement a házba, megcsókolta leendő mátkáját, az elvette a tálat, megköszönte, s a következő esztendőben viszonozta.




Márciusi kalendárium


Március 12 Gergely napja

A gergelyjárás az iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő, eredetileg többszereplős játéka. Országosan ismert volt, legtovább Dunántúlon , Palócföldön és a Murvavidéken maradt fenn. Eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók kéregettek, mendikáltak. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle katonai rangokat viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. Ehhez a naphoz időjárás és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: Megrázza még szakállát Gergely, vagyis előfordul, hogy ezen a napon havazik. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére.

Március 18 Sándor napja

Kedvelt ünnep, amelyen Kopácson például az alábbi rigmusokat mondták:
Engedje az Isten, hogy Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és az árpa, Jászdózsán a fehérbab vetőnapjának tartották. Az egész magyar területen közismert időjárási regula:

Sándor, József, Benedek,
Hozzák már a meleget!


Március 19 József napja

A gyermekjézus gondviselőjének az ünnepe.
Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresték fel, és ott folyt a névnapozás.

A József napi köszöntők egy rövid változata Várdarócról az alábbi:

József, a neved napján a boroskancsót érd el,
Amíg a halál a torkodra nem térdel!

Egyébként József napja a méhek kieresztésének is megszabott ideje.
Medvesalján azt tartották, hogy József napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható. Ezen a napon érkeznek a fecskék.

Március 21 Benedek napja

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe.
Ezen a napon fokhagymát szenteltek, amelynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak.
A bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.


Március 25 Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvüzletet, Jézus Szentlélektől való fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a szokás, hogy azt a fát amelyet ezen a napon oltanak, nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki, vagy szerencsétlenség történne. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban viszont a következő regula ismert:
Gyümölcsoltó hidege, téli hónapnak megölője. (Csáki K. 1987: 110)





Február � Böjtelő hava

Február 2
A romai katolikus egyház Szűz Mária tisztulására emlékezik ezen a napon. Már a 7 században a keresztények gyertyákkal a kezükben dicsőítő énekeket és zsoltárokat énekelve, a templomok és szent helyek körül körmeneteket tartottak. A gyertya megszentelésének elterjedése Európában a 12 századra tehető. A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe egyik a legrégebbi szentelményeknek. A ládafiában tartották, szalaggal átkötve a falra helyezték, vagy valamelyik szentképre akasztották. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a �pogánykát� ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az úgynevezett egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Szentelt gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Tápiószentmártonban a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, hogy annak fényénél múljon ki a világból. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is, húsvétkor, karácsonykor sok helyen meggyújtották a megszentelt gyertyát. Sőt elterjedt az a hiedelem, hogy vihar, égzengés, villámlás, jégeső alkalmával is ezt kell meggyújtani.

Február 3. � Balázsjárás

Szent Balázs püspököt, már a 6. században mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. Legendája szerint megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki. Ennek emlékére van az úgy nevezett Balázs áldás, Balázsolás, amikor a templomba a pap mise végén a gyermekek, hívek álla alá két gyertyát tesz és imát mond. Almát is szenteltek ilyenkor, abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.
Időjárás jósló nap is, például Bácskában ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést. Baranya vármegyében, valamint Szeged környékén is a szőlő négy sarkába metszenek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.

Február 6 � Dorottya napja

A Dorottya napi időjárási regula közismert:
Ha Dorottya szorítja,
Julianna tágítja � vagyis, ha Dorottya napkor fagy van, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő.

Február 14 � Bálint napja

A Bálint napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Balmazújvárosban é sDebrecenben úgy tartják, hogy ezen a napon választanak párt a verebek. A hagonyiak ( Borsod megye) úgy vélték, hogyha a vadgalambok ezen a napon visszatérnek, a közelgő tavaszt jelzik.

De vajon, ki volt Valentin, azaz Bálint? Biztos választ nem tudunk személyét illetően. Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről. Mégis, a különböző sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek. Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. Valentin emlékét tovább őrizték a Krisztus-hitet követők, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A későbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönőr gyermeke volt. Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...
Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-ről 14-re helyeztette át a Lupercaliat. Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könnyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól.

A magyar néphagyomány Bálint napja
Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle. Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték. Olvasható az Érdy-kódexben is. Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott. Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én. A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek. Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált. Bálint napjához időjóslás is tartozott. Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.
Nyugat-európai, főleg angol nyelvterületen éltek olyan hiedelmek, miszerint a madarak e napon párosodnak. Ez valószínűleg kapcsolódik a nap ősi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgő tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal. Itt nálunk is azt tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok. Egyes területeken a madarak etetése is szokás volt. Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon "csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.




Február 19. Zsuzsanna napja

Ótestamentumi női alak, akit hamis vád alapján házasságtöréssel gyanúsítottak. A �Zsuzsanna játék � bibliai tárgyú, többszereplős dramatikus játék, népi misztériumjáték. Kutatások szerint a 16. században Stöckel Lénárd iskolarektor írt az iskola számára Zsuzsanna játékot. Ennek szövege folklorizálódva tovább élt. Még a századforduló körül is előadták magyar, szlovák és német, főként aranyszobrászokból és sóbányászokból alakult laikus társaságok.
Ugyancsak ezen a napon azt várták, hogy megszólaljon a pacsirta, mert a tavasz közeledtét jelzi. Azt tartották, ha alacsonyan repül, akkor még hideg idő várható, de ha magasan száll akkor közel a jó idő.

Február 24 � Mátyás napja

Ha Mátyás jeget talál, akkor töri,
Ha nem talál, akkor csinál.

A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett.

A halászok a Mátyás napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában Mátyás csukájának emlegetik.

Farsang

Évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások jellemeznek. Az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta, de gyakran a világi hatóságok sem nézték jó szemmel a farsangi kicsapongásokat. A farsang vízkereszttől a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. Lehet hosszú vagy rövid időtartamú, attól függően, hogy mikorra esik húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot s így állapítható meg a nagyböjt időszakának kezdete, hamvazószerda. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe. A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. A magyar farsangi szokások a középkórban honosodtak meg. A királyi udvarbanolasz és francia hatás érvényesült, a polgárság és a falusi lakosság körében pedig német. A szokások egyes elemeiben ugyanakkor fellelhetünk antik, görög, római, szláv, germán, pogány elemeket is. A farsang a waschang bajor-osztrák jövevényszóból származik, ami eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15 században tűnt fel. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. Jellegzetes étele a fánk, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, szerencsét hoz, ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.
Nehéz farsangi étkek
A középkortól a farsang elsősorban, mint a Nagyböjtöt megelőző időszak élt tovább, és számos népszokás kapcsolódott hozzá hazánkban is. Már az azt megelőző napokban, az úgynevezett "kövércsütörtökön", különösen Szeged környékén, jó zsíros ételeket főztek és ettek, hogy a későbbi termésre jó hatással legyenek. A disznóhús, a kocsonya, a káposzta, a tepertő, a kolbász, a pálinka, a bor bőséges fogyasztása a legtöbb vidéken szokásban volt. Az eszem-iszom a böjt kezdetéig tartott.
Farsangi fánkok
A mágikus erejű fánkkal megkínálni a vendégeket farsang idején szinte kötelező volt. A fánknak nem csak neve volt több, de formája is. Például forgácsfánk (mely herőce vagy csöröge néven is ismert), szalagos fánk, rózsafánk és cseh fánk (melynek két további neve is van: talkedli vagy kőttes fánk). A fánk más nemzetek konyhájának része is, bár nem mindig a farsanghoz kapcsolódva. Bécsben népszerű az úgynevezett Pfannkuchen, főleg szilveszterkor. Rómában fritelle a fánk neve, és Szent József napját ünneplik vele.
A fánk eredete Krapfenné-hez kötődik, aki egy bécsi pékséget vezetett, kitűnő, finom kenyeret sütött.

A fánk eredete Krapfenné-hez kötődik, aki egy bécsi pékséget vezetett, kitűnő, finom kenyeret sütött.

Történt egyszer, a kenyérre várakozók morgolódtak a kisütés késedelmessége miatt, és a tehetetlen asszonyság a kezében lévő kenyér- tészta darabbal akarta a leghangosabb várakozót lecsillapítani. Szerencsére rosszul célzott, így a tészta a tűzhelyen sercegő zsírba esett, amely pillanatok alatt aranysárgára sült, így a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, melyet a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.

A fánknak azóta sok változata ismert így a: szalagos fánk, farsangi fánk, rózsafánk, forgácsfánk - másnéven csöröge kőttes fánk, cseh fánk - másnéven talkedli, vagy tarkedli.






Januári kalendárium

Január 1

Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Sokféle tiltás fűződik ehhez a naphoz. Közismert pl. az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Tiltott volt az is, hogy újesztendő napján nő legyen az első látogató, mert az minden esetben balszerencsét hoz a házra, annak lakóira. Sok helyen vidéken, mind a mai napig él a szokás, hogy felkeresik a házakat, ott búzát, kukoricát, rozs, zab, árpa, lencse magvait szórják szét, megalapozva ezzel a ház népének anyagi boldogulását. Szokás az év első napján kútnál megmosdani, hogy egészségesek legyenek. Sok disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A csirke, hátrakaparja azt. Az időjárásra is jósoltak ezen a napon: ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent � tartották a bukovinai magyarok. A bácskaiak népi jóslata szerint, ha újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. Kopácson úgy tartják ha elsején süt a nap, sok hal kerül a hálóba. Szerémségben, ha olvadni kezd a hó, jó lesz a bor termés.


Január 6 - Vízkereszt

Vízkereszt a római egyház �Epiphania Domini� névvel tartott ünnepe. Vízkereszt vagy háromkirályok napjával zárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsangi időszak. Az egyik legrégibb egyházi ünnep a 4 sz - ig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés.
A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigiliáján végezték a templomban. A legtöbb helyen a szentelt víz dézsákban állt a sekrestyében vagy a templom arra alkalmas helyén. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben is hordták haza. Nem volt ház, ahol ne lett volna szentelt víz. Meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket és a szoba belsejét, hogy a gonosz szellem ne ártson és Isten áldása legyen a házon. Sok helyen, még az állatok vizébe is tettek belőle, hogy azok egészségesek legyenek. A szenteltvíz végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit: megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, öntöttek belőle az újszülött fürdővizébe, házasságkötésnél megáldották vele a gyűrűket, ha beteg volt valaki a halántékát ezzel kenegették, amikor meghalt valaki, a halottat, a ravatalt is meghintették vele.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A házszentelésre vagy �koledára� már Mátyás idejéből van emlékünk, és kb a 19 század előtt országszerte liturgikus szokás volt. Napjainkra visszaszorult ez a szokás, erdélyben falun még tartják.


Január 17 - Remete Szent Antal napja

Remete Szent Antal (i. sz. 250 táján született) szerzetes, akit már a középkorban a háziállatok, köztük a disznó védszentjeként tiszteltek. A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt számos súlyos, látszólag járványszerű mérgezés fordult elő, amelynek tünetei hasonlítottak az orbáncéhoz. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló mérgezést. Ráolvasásokkal, archaikus imádságokkal próbálták a betegséget gyógyítani. Topolyán hittek abban, hogy az orbáncos betegről le lehet venni a tüzet, ha három Antal nevű ember megáll a beteg ágya mellett, ott elszív egy pipa dohányt és a betegre fújja a füstöt. A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani, hétszeri csiholással. A Remete Szent Antalhoz kapcsolódó hiedelmek és szokások a hitújítás korában elhalványultak, és Páduai Szent Antal alakjában éledtek újjá. A gyógyítás olyan praktikákkal volt kapcsolatos, amelyek Szent Antal napjához kötődtek (január 17 Remete Szent Antal, június 13 Páduai Szent Antal, valamint kedd és péntek, mert ezek Szent Antal napjai).


Január 18 - Piroska napja

Piroska napjához időjárási regula fűződik: � Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy.�

Január 22 � Vince napja

A drávaszögi falvakban vincevesszőt metszettek, amit a meleg szobában vízbe állítottak , s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak. A kopácsi gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt. A Vince napi borral kapcsolatos hiedelmek névetimológiás hátteret tulajdonít a kutatás a latin vinum �bor� szóval való rokon hangzása révén. A Bács megyei Topolyán a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek. A közismert időjárási regula így hangzik: � Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince�.


Január 25 � Pál napja

Ezt a napot pálfordulónak is nevezik , arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle. Ismeretes e napon a haláljóslás az úgynevezett pálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítenek, amelybe libatollat tűznek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég arra halál vár a következő esztendőben. A tollaspogácsa készítésének más alkalmai is vannak. A Dél és Kelet Dunántúlon, valamint az Alföldön is sokfelé inkább szilveszterkor sütik. A haláljósló tollaspogácsát az Alföldön Pál napkor készítik, de Lucanapkor ugyancsak ismeretes lucapogácsa néven.






SZILVESZTER - ÚJÉV

A név latin eredetű, jelentése: erdei, erdő mellett lakó férfi.
Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.

A rómaiak december 27-én megtartott �Saturnalia�ünnepének hatására az év búcsúztatására még most is szilveszter éjszakája a legvidámabb éjszaka. Régen is elbúcsúztatták az óesztendőt, s közben számos praktikával, varázslattal igyekeztek kifürkészni a jövendőt. Különösen az eladó lányok voltak kíváncsiak sorsukra, arra, hogy férjhez mennek-e, vagy továbbra is pártában kénytelenek tölteni napjaikat.

Protestáns vidékeken szokás volt az óév temetése. Éjfélkor a legények és a fiatal gazdák a kivilágított templomtoronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását.

A népi jóslatok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó a termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium ( egyébként ezt Luca napkor is készítik) készítése, 12 gerezd fokhagymába sót tesznek, amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső, vagy sok hó fog esni, a szilveszteri ólomöntés, a frissen öntött ólom formájából jósolnak, a gombócfőzés, a lányok papírszeletekre férfinevet írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják, amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve.
Szokás mind a mai napig a �kezdetvarázslás� � ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik először az új év napján, azt fogja tenni, illetve megérni a következő esztendőben. Ezért tilos volt bármit is kiadni, pénzt költeni stb. Aki betegen kezdte az évet, arra azt mondták, sokat betegeskedik majd az újesztendőben.

Pár jó tipp a kedves nézőinknek: Férfi kívánjon először BUÉK- ot! Ha nő kíván, az szerencsétlenséget hoz. Ugyancsak újév első napján férfi lépje át a küszöböt elsőnek! Sok lencsét, szemes terméyt kell enni, hogy gazdagok legyenek. A csirkehúst mellőzni, mert az hátrakaparja a szerencsét! Szerelmesek mézzel kenjék be egymás száját, úgy csókolózzanak, a méz megédesíti, hosszú távon biztosítja szerelmüket. Aki kapott, vett szerencsepatkót, U alakban függessze az ajtója fölé, hadd hozzon szerencsét. Amennyibe fordítva teszi fel, az olyan mintha egy zsákot kiborítana és abból minden kihullna. A négylevelű lóhere is évszázadok óta a szerencse jelképe, amit egyfelől ritkaságával, másrészről kereszt alakjával (ördögűző) magyaráznak. Már a görögök is amulettként hordták. Akinek van ilyen, tessék pénztárcájukban hordani!


Decemberi kalendárium

A karácsonyi ünnepkör az advent első napjával veszi kezdetét és vízkeresztig tart.
Advent az egyház év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. Szent András napját követő vasárnap előestéjével kezdődik. Eredete az 5-6 sz. nyúlik vissza, s eleinte heti három napos böjttel volt összekötve. XIV Kelemen pápa az adventi szerdai és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig húsételektől való tartózkodást. A vallási előkészületet a böjtön kívül a hajnali misék, a roraték jelentették. Ezeket napfelkelte előtt tartotta az egyház. A régi magyar nyelvben angyali misének és aranyos misének is nevezték. Ebben az időszakban nem tartottak lakodalmakat, zajos mulatságokat.

December 4 � Borbála napja

Szent Borbála emlékünnepe, aki Kisázsiában élt. Keresztény hitéért megkínozták, majd lefejezték. A bányászok, a tüzérek, a várak védszentje volt. Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójának tekintették. Jellemzőek erre a napra a női munkatilalmak. Nem szabad fonni, pl. Muravidéken azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál pedig kóccá válna. Nem szabad varrni akár Luca napkor, mert a bevarrnák a tyúkok tojóját. Söpörni sem szabad, mert elsöprik a szerencsét. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála napkor sem hoz szerencsét a házra női látogató. Borbálakor vagy Lucakor csiráztatnak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósolt. Másutt gyümölcságat tesznek vízbe, ha az karácsonyra kizöldül a lány hamarosan férjhez megy ( Közép Ipoly mentén, Paláston mind a mai napig megmaradt ez a szokás)

December 6 - Miklós napja

Szent Miklós püspök a 4. században élt a kisázsiai Myra városában. Már a 4. században a nyugati és a keleti egyház kedvelt szentje. A pékek, gabonakereskedők, halászok, révészek, vízimolnárok, diákok, eladólányok, polgárvárosok, polgárok patrónusaként tisztelték. Emlékét helynevek, templomok, személy � és családnevek őrzik.
A Mikulás szó, a Miklós név szlovák megfelelője, csak a 19. század végén került a köznyelvbe, akárcsak a Mikulást kísérő krampusz, ördögszerű figura neve, amely a nyelvészek szerint bajor-osztrák eredetű. Az 1950-es években a télapó, �fagyapó� fordításaként - a Mikulás helyett. Ez azonban nem azonos Szent Miklós alakjával és a hozzá kapcsolódó szokásokkal. Miklós püspök csodáiról, jótékonyságáról legendák szólnak. Az egyik szerint egy elszegényedett nemesember a három leányát tisztességtelen életre akarta kényszeríteni: �Megtérvén e dolgot Szent Miklós, gondolá, hogy ő jobb alamizsnát nem tehetne, mintha azoknak a leányzóknak a testeteket a tisztalanságtól, lekeket pedig a rút fajtalan vétektől megoltalmazná. Azokáért sok aranyat kötvén egy keszkenyőbe, éjjel a szegény embernek házához méne. Látván egy ablakot félig kinyitva�� béveté azért Szent Miklós a keszkenyőbe kötött aranyakat az ablakon és visszatére a maga házába.� (Bálint S. 1977.:29).

A Mikulásnapi ajándékozásnak vannak paraszti hagyományai. Főleg a Dunántúlon és a magyar nyelvterület északi részén volt ismert a mikulásjárás.
Miklós püspök, az ünnep előestéjén kíséretével együtt betée olyan házakba, ahol gyermekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd, tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket, illetve sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti. Az ördög alakja a Szent Miklós - legendában gyökerezik, miszerint a püspök számtalanszor megszégyeníti, távozásra kényszeríti őt.

Az időjárással kapcsolatban a bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ilyenkor már jön a havazás: �Miklós megrázta a szakálát�. (Bosnyák S. 1987:183). Baranyában hasonlóan vélekednek, de azt is tartják, hogy a Miklós-napi időjárás mutatja meg a karácsonyit (Penavin O 1988:145).


December 13. � Luca napja

Szent Luca a legenda szerint, keresztény hitéért halt vértanúhalált, a keresztény egyház azonban nem tartja történeti személynek. Legendája alapján a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa. Neve a latin lux, azaz fény szóból származik. A Gergelyféle naptárform. (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt: �Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja�. Ezért ez a nap tele volt tilalmakkal, jóslásokkal, amelyek az újév napjához kapcsolódó hiedelmekhez hasonlóan a következő esztendőre befolyással lehetnek. A magyar néphitben Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabeli Szent Lucával, másrészt, egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal (lucapuca, lucaasszony) . Ez utóbbi, kísértetszerű jelenség, aki ezen az éjszakán és napon az emberek, állatok kárát okozhatja.

Jósló � varázsló hiedelmek, praktikák

Az Ipolymenti falvakban megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje meg hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellet nyelnie. (Csáky K. 1987:28). Csallóközben, Luca napkor nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra. A boszorkányok felismerésére készült az ún. lucaszék. Luca naptól karácsonyig kellett elkészíteni, innen az ismert közmondás: � lassan készül, mint a Luca széke� . A Luca szék 9 féle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser-, és rózsafából készült. Szöget nem volt szabad beleverni, az ékeket bükkfából faragták. Az éjféli misén a lucaszékre állva lehetett csak meglátni, hogy kik a boszorkányok, mert pl. szavakat viseltek a fejükön.
Luca napjához sokféle házasságjósló eljárás kapcsolódott. A Drávaszögben a szemétdombra állva hallgatóztak. Ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd a jövendőbelijük. Cédulákra férfineveket írtak, ezeket gombócokba tették. Úgy tartották, amelyik gombócba rejtett név leghamarabb feljön a víz tetejére, olyan nevű lesz a férjük. (Lábadi K. 1988:304).
Luca napkor kezdik csíráztatni a luca búzát, amely ha karácsonyra kizöldül, a következő évben jó termés várható. Az időjárásjósló praktikák ideje a Lucától karácsonyig terjedő időszak. E 12 nap időjárásából jósolnak az elkövetkezendő 12 hónap időjárására, ez az ún. lucakalendárium. A másik praktika, az ún. hagymakalendárium: 12 hagymalevélbe sót tesznek és attól függően, hogy átnedvesedik e vagy sem, következtetnek az elkövetkezendő 12 hónap csapadékosságára.
Ehhez a naphoz munkatilalmak kapcsolódtak. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának, vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét, és azok nem tudnának tojni. A Luca napi hiedelmek többsége a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslással függ össze. Luca napján a gazdasszony elcsent a szomszédtól egy marék szalmát és egy tojást. Betette a tyúkólba a saját tyúkjai alá, miközben ezt mondogatta: �A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon�!
A lucázó fiúknak azért is örültek, mert a hiedelem szerint, ha fiú gyermek érkezett elsőnek a házhoz, �szerencse lett a tyúkok kőrő�, de ha nő jött volna a tyúkok nem tojnak, és nem kotlanak. Sőt, attól is féltek, hogy egész évben törni fognak a tányérok. (Manga J. 1968:44-45).

Lucázás, kotyolás

Fiú gyermekek jártak lucázni, kotyolni. Házról házra járva termékenységvarázsló énekeket, verseket mondtak. A háziasszonytól egy-egy marék aszalt gyümölcsöt, diót, almát kaptak jutalmul.

Fehérleples alakoskodás

Fehérlepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok keresték fel a házakat. Arcukat belisztezték, vagy fehér tülkendővel takarták el, hogy ne ismerjék fel őket. Listbe mártott tollseprűvel sepregettek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyermekeket ijesztgették.

Luca napi tréfák

Luca � napi tréfaként, a legények kicserélik a kapukat, szétszedve a tetőre viszik a szekeret, és ott a gazdák bosszúságára ismét összerakják. Ezt általában a lányos házaknál tették meg, de bosszúból, vagy haragból is bekötötték, vagy kiemelték a kaput.
Luca tököt is készítenek. Szem-, orr- és szájnyílást csinálnak a tökön, belülről gyertyával kivilágítják, és az ablakhoz teszik, hogy a házban lévőket megíjesszék.


December 21. � Tamás napja

Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol. A hagyomány szerint pünkösd után Jézus külön megjelent neki. Innen a szólás : � Szent Tamás szolgája vagyok, vagyis akkor hiszem ha látom�.
E naphoz is néhol férjjósló praktikák kapcsolódtak. Ezen a napon gyakran vágtak disznót. Az ezen a napon levágott disznó háját �tamáshájnak� nevezik, amelyet kelések gyógyítására véltek alkalmasnak.

Szent családjárás

A szálláskeresés, mint a paraszti ájtatosság egyik meg nyilvánulási formája, szent családjárás néven ismert a magyar nyelvterületen. Karácsony előtt 9 napon át, általában 9 közel lakó család vitte egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát. Olaszfán (Vas vm.) ahol aznap összegyűltek, annak a háznak az asszonya vitte elől a Szent Család szobrot vagy képet az utcán, a többiek párosával mentek utána és a Szállást keres a Szent Család kezdetű éneket énekelték. A kijelölt házhoz érve megálltak, ekkor bentről elénekelték, a Ne sírj tovább Szűz Mária kezdetű versszakot. Valamennyien betértek a házba és a feldíszített oltárra helyezték a szobrot vagy képet. Ezután együtt imádkoztak, énekeltek. Másnap reggelig a háznál hagyták a képet vagy szobrot.




Ostyahordás

A tanító (kántortanító) � többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte � az iskolás gyerekekkel minden családnak ostyát küldött. Ennek fejében a családok a tanító számára különböző terményeket pl. lisztet, tojást, babot adtak. Az ostyahordás korábban a papok, később � az egyházi iskolák szervezésével � a tanítók feladata lett. Az ebből származó jövedelem a tanítók díjlevelébe foglalt járandóság volt. A balogi (Gömör és Kishont vm.) tanító javadalmi jegyzőkönyvében 1634-ben ez szerepelt: �Ha ostyát viszen ő nagyságának (ti, a grófnőnek) karácsonba, fáradsága nem lesz hiába�. Az ostya a karácsonyi vacsora része volt, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt egészségvarázsló céllal az állatoknak is adtak belőle.


KARÁCSONY

A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a 4. század óta december 25.-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, az ókori hitvilágban � a Mithras-kultuszban � a Nap újjászületésének (Dies natalis solis inviciti) ünnepe volt. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az esztendő. A karácsonyi szokásokban és hiedelmekben egyaránt megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és Jézus születéséhez fűződő hagyományok.

December 24. � karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja

Karácsony vigíliája, más néven böjtje, Ádám-Éva napja az adventi időszak utolsó napja.

Paradicsomjáték

Ádám-Éva napján került színre az ún. paradicsomjáték, illetve Ádám-Éva játék, amely a bibliai történetet, a bűnbeesés történetét adja elő dramatikus formában. A középkori misztériumjátékoknak kedvelt jelenete volt, s gyakran a passióval, illetve a feltámadással ért véget. A szereplők Ádám és Éva, a teremtő Isten, a kísértő Sátán, rendszerint az angyalok, néha Káin, és Ábel voltak. A magyarországi német színjátszásban huzamos ideig fenn maradt, mint Ádám és Éva napján előadott karácsonyi népi színjáték.

Karácsonyi asztal

A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyaknak, eszközöknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Egyrészt mágikus erejűnek vélte, másrészt keresztény magyarázatot fűzött hozzá. A karácsonykor használt ünnepi abroszt később vetőabrosznak vagy sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, és a kenyér is
Megkeljen. Az asztalra és az asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb volt a gabona, különböző termény magvak, valamint a szalma és széna. A magvak a következő év jó termését, bőséget biztosították, pl. a baromfinak adtak belőle, hogy több legyen a tojás. A szénát és a szalmát karácsony után az állatok alá tették, vagy megetették velük, hogy szaporák, egészségesek legyenek; a jobb termés reményében a gyümölcsfára is kötözték.





Karácsonyi ételek

A karácsonyi asztalra helyezett ételek � a szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma stb. � A böjt miatt szegényes ételeket ettek, ugyanakkor sokat és sokfélét, hogy a következő esztendőben elegendő ételük legyen. Úgy hitték, hogy ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos tésztát, újabban halat esznek, akkor a következő évben sok pénzük lesz. Jászdózsán (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) pl. a böjti ebéd hétféle fogásból állt; pálinkaivás, fokhagymanyelés, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök (Gulyás É. 1976:107). Pereszlényben (Hont vm.) 24.-én estig böjtöltek. Vacsorára 21 féle eledel került az asztalra: hal, bableves, mákos guba, derelye, keserűtúrós galuska, ostya, dió, alma, fokhagyma, vöröshagyma, méz, aszalt szilva, bors, szőlő, sült tök, fehér kenyér, mákos és diós kalács, bor pálinka stb. A családtagoknak mindegyikből kellett enni-inni. Általában elsőnek az ostyát fogyasztották, mézzel, fokhagymával, borssal. Ezután ették az almát. A családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család.

Karácsony éjszakájának hiedelmei

A Luca-naptól karácsonyig tartó � ún. karácsonyi tizenketted � időszak mágikus eljárásai (pl. lucaág, almával jóslás, lucacédula, lucaszék lucabúza) ekkorra teljesedtek be. Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak. Karácsony éjjelén merítették, az ún. aranyos vizet vagy más néven életvizet.
Az éjféli miséről hazamenet merítették az aranyos vizet, ebből ivott és ebben mosdott az egész család. Ez a víz egészséget jelentett, mert hitük szerint ebben fürösztötték Jézuskát (Bosnyák S.1977:186).
A tűznek karácsony éjjelén különös ereje lehetett. Egyes Vas megyei falvakban nyírfa seprű fáklyákkal vonultak az éjféli misére, miközben a pásztorok az ártó, gonosz hatalmak elűzésére ostort, durrogtattak, lövöldöztek.
Az éjféli mise körüli időszak a házasságjóslásra, -varázslásra is alkalmas volt. Az Ipoly menti falvakban az éjféli mise után az eladó sorba jutott lányok szentelt vizet vettek a szájukba. Hazaérve azzal mosták le az arcukat, de nem törölték meg, hogy álmukban majd a leendő vőlegény törölje le.

Karácsonyi életfa, termőág, karácsonyfa

A karácsonyi életfa, termőág az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe. Az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel ötvöződött. A karácsonyfa fokozatos elterjedése előtt állítása általános volt a magyar nyelvterületen. A termőágakat rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. Aranyozott dióval, piros almával, pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal díszítették.

December 25. � karácsony napja

A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Csak annyit jártak, amíg a templomba mentek és hazajöttek. Ez a nap munkatilalommal járt, még a szemetet sem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Ha söpörtek, akkor is csak befelé az asztal alá. Csak a legszükségesebb munkát végezték el. Már az előző nap odakészítették az állatoknak a takarmányt. Karácsony napján nem fésülködtek, nem főztek, csak az előtte való napokon. Tilos volt e napon kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert kivitték volna a szerencsét.


December 26. � karácsony másodnapja, István napja

István, az egyház első vértanúja, államalapító királyunk, Szent István névadó szentje. Az egyik legkedveltebb névünnep.

István-napi köszöntés

A névnapköszöntők, énekelt és verses köszöntők, amelyek a parasztság körében a 18. század második felében terjedtek el. A szokást, istvánozásnak nevezték. A régi formákat legtovább az erdélyi és a bukovinai magyarság őrizte meg. A magyar nyelvterületen a leggyakoribb keresztnév az István. Az István és János köszöntőket más nevekkel behelyettesítve más névnapokon is énekelték. A szövegek részint népi eredetűek, részint műköltői vagy félnépi alkotások, gyakran a deákos költészet stílusa tükröződik bennük.

Regölés

A hazai kutatás sokat foglalkozott a regölés és regösének kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget és a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait vélte felfedezni. A regölést a csodaszarvas motívum, a refrén, s a dallam sajátosságai alapján � archaikus rítuséneknek tartja a kutatás, amely a sámánénekkel is összefügghet. A regös (énekmondó) a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A reg szó valószínűleg a sámán pap révületben mondott szövegére vonatkozhatott. A középkorban a regus szó királyi együttivó értelemben volt ismeretes. A 16. században Bornemissza Péter által lejegyzett bájoló imádságokban is felmerül jelzőként a regös szó. Ugyanebben a században Heltai Gáspár regelő hetet emleget. A 16 � 17. századi kalendáriumokban regelő hétfő vplt a neve a vízkerszt utáni első hétfőnek.
A legények köcsögdudákkal, csörgős botokkal � néhol csengővel, regös síppal, furulyával � keresték fel elsősorban a lányos házakat. A köcsögdudát a kukoricaszár legeslegvékonyabb részéből vagy valódi nádból készítik. Kb. 20 cm. hosszú darabot vágnak, ezt dugják be kb. 1,5 cm. mélyen, spárgával erősen bekötözve, a disznóhólyagba, oly módon, hogy azt nem lyukasztják át. A botot láncokkal szokták felszerelni, hogy nagy zajt lehessen vele csapni. A köcsögdudával és a láncos bottal a refrént kísérik. A regösök öltözéke : kifordított báránybőr kucsma és bunda.

December 27.- János napja

Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is � mint minden egyéb szentelménynek � mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele. Öntöttek a boroshordókba is, hogy ne romoljon meg a bor. Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan. A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való naptári helye miatt kedvelt ünnep. Az István köszöntőkhöz hasonlóan, sok változatban él a magyar nyelvterületen.





December 28.- Aprószentek napja


Aprószentek napja, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletet. A fiú gyerekek megvesszőzésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyarázzák, hogy betlehemben a fiú gyermekek haltak meg, és ezért ilyenkor a lányoknak kell szenvedni. A vesszőzés szokásának kettős magyarázata van.: egyrészt pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt bibliai töténettel kapcsolatos. A vilgi források már a 15, századtól tudósítanak a vesszőzésről, az egyház a 16. században említi a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el.

Vesszőzés

Az aprószentek napi vesszőzést aprószentekelésnek, odorcsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is nevezték. A vessző lehetett termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. Vesszőzni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, sőt néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókák kíséretében gyengéden megveregették, megcsapkodták a lányokat, asszonyokat vagy a gyermekeket.


December 31.- Szilveszter napja

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást tartanak. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A népi kalendárium szerint szilveszter az újesztendő első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai és hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek.
A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe van a zajkeltésnek, melynek elnevezései lehetnek pl. kongózás, csergetés, pergőzés, nyájfordítás.
A pásztor fiuk kongatással kergették el az óesztendőt.
Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása iránt. Sokfelé más praktikákat is alkalmaztak. A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: �Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol�.
- Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt mondták- �Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt�.


Köszöntők

Óév estéjén, újév hajnalán, és reggelén jártak köszönteni a fiúgyermekek, legények, pl. az Újesztendő vígságszerző kezdetű és más újévkor is szokásos köszöntőkkel. Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, amiért jutalmul adományt kaptak.




Harsogatás

Gyimesbükkön (Csík vm.) a fiúgyermekek óesztendő délután indulnak el, 2-6 fős csoportokban. Általában 10-18 éves korukig járnak harsogtatni. Az egyik szereplő neve pap, aki a ház előtt mondja el a történetet Szent Szilveszterről. Ezután minden jót kíván a ház lakóinak. A házba betérve már együtt éneklik el a Jó estét, jó estét, kedves házigazdánk kezdetű dalt. A harsogtatás további szereplőinek fontos eszköze az ostor, amelyet kenderszöszből, 8-10-12-es fonattal készítenek. Miután bemennek az udvarra, a pap az ajtó előtt áll meg, a harsogtatók egy kicsit hátrább helyezkednek el.

Kecskemaszkos játék


A moldvai magyaroknál szokásos kecskemaszkos játékot még a Dunántúlra áttelepült csoportjaik is megőrizték. Egyházkozáron (Baranya vm.) szilveszter este kezdtek el egész újév reggeléig járni a kecskével. A kecskét eladásra kínálják, táncra biztatják. Tánc közben a kecske összeesik, majd furulya szóra ismét feléled.

Hejgetés

A moldvai hejgetés (urálás) a legények óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása. A búza élettörténetét mondja el a hejgető (uráló) a mag elvetésétől a kisarjadáson, aratáson, kicséplésen, megőrlésen át egészen a belőle történő kenyérsütésig, majd jókívánságokat mondanak a ház népének. A szokás elsődleges célja a gabona, a kenyér, tehát a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre. A hejgető a szöveget mondja, és a bikát szólaltatja meg. Ez a köcsögdudaféle hangszer, fadézsából készül, amelynek száját vékony báránybőrrel lekötik, annak közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hejegető csoporthoz tartozhatnak alakoskodók: medve, cigány ( a medve gazdája), vőlegény, menyasszony, ostorosok, továbbá zenészek (furulyás, dobos).
A hejegető legények ostorpattogtatással, csengettyűszóval, nagy zenebonával vonulnak. Mikor egy lányos házhoz érkeznek, megkérdezik �Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűvel, s bikával?� Miután engedélyt kapnak, megállnak az udvaron és az uráló elkezdi emelkedett hangon, sajátos intonácóval és hangsúlyozással recitálni a köszöntő szövegét.




NOVEMBERI KALENDÁRIUM



November 11: Márton napja

Szt. Márton Pannóniában született. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helynevek, oltárképek őrzik. A 14 sz századi krónikákban a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.
Szt. Márton napján a pásztorok veszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szt. Márton vesszeje, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Köszöntőt is mondtak. Pl. Gyöngyösfalun a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: Jó estét kívánok! Elhoztuk Szt. Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van! Ezután a gazda bélesadót vagy rétespénzt fizetett. Gazdák dögvész ellen a disznóól tetejébe szúrták a vesszőt, tavasszal pedig ezzel hajtották ki az állatokat.
Szt. Márton lúdja kifejezés főleg a Dunántúlon utal a nap jellegzetes ételére és egykoron és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. �Aki Márton napkor libát nem eszik az egész évben éhezik� � tartották. Ez a hagyomány részben az e napon tartott római ünnepi étkezési szokásra vezethető vissza. Másrészt � a legenda szerint � Szt. Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elöl kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét. Márton napkor országszerte lakomákat rendezni, szinte minden étteremben rendeznek Márton napi lakomát. Márton napjára megforr az újbor. A bornap Szt. Márton a bírája � tartja a mondás, azaz ilyenkor már iható az újbor.
A liba csontjából az időjárásra jósoltak. Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas hosszú tél elé nézünk, viszont, ha barna és rövid, akkor sáros, latyakos lesz a tél. Egy kalendáriumi regula szerint: �Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízbe poroszkál� De Mint látják, mindegyik településnek megvolt a maga babonája, hiedelme. Ehhez a naphoz is munkatilalmak kapcsolódtak. Nem volt szabad mosni, főzni, teregetni stb mert elpusztulnak a jószágok. Néhol Márton napja a cselédfogadásnak, a legeltetésnek a határnapja egyben vásárnap is. Dunaszerdahelyen mind a mai napig híres a Márton napi vásár. Kalotaszegen a jószág behajtása alkalmából Márton napi bált rendeztek.


November 19: Erzsébet napja

Árpádházi Szent Erzsébet a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. A legenda szerint a szegényeknek vitt alamizsna a kötényében rózsává változott, mikor atyja, II. András kérdőre vonta emiatt. Szt. Erzsébet neve gyakran szerepel a pünkösdi énekekben, gyermekjátékokban, különösen a �várkörjáró� játékokban.
Időjárásjósló ez a nap: Ha ezen a napon havazik, azt mondják � Szt. Erzsébet megrázza a pendelyét.

November 25: Katalin napja

Szent Katalin a 4 sz. élt az egyiptomi Alexandriában. Keresztény hitéért halt vértanúhalált. Legendák szerint, szép okos királylány volt, akinek egyik látomásában megjelent Jézus és eljegyezte. Mártírhalálakor ismét megjelent neki és megígérte, hogy mindazokat meghallgatja akik menyasszonyához, Katalinhoz imádkoznak. Így vált Katalin a házasságra vágyó lányok védszentjévé. Okossága miatt egyetemek, tudósok, diákok védszentje is volt. Vértanúságának az eszköze, a kerék miatt pedig a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok is tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódnak. A vízbe tett gyümölcság ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhezmenetelét mutatja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik. A jóslás hatékonyságát úgy igyekeztek fokozni, hogy mezítláb mentek ágat szedni. Volt aki több ágat szedett, és mindegyik ágnak fiúnevet adott, így amelyik elsőként kivirágzott az volt a lehetséges jövendőbéli. A legények is ezen a napon tudakozódhattak jövendőbélijük iránt. Egy lopott leányinget kellett a párnájuk alá tenni, vagy egész nap böjtöltek abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Katalin dologtiltó nap. Időjárásjóslás szempontjából úgy tartották: �Ha Katalin kopog , akkor Karácsony locsog�
Katalin napja közvetlenül az Advent kezdete előtti napokra esik , utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem tartottak.

November 30: András napja

Szent András a keleti egyház védőszentje aki az első században élt. Átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek. Ez a nap a legjelentősebb házasságjósló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Pl. egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfi gatyát vagy inget tettek, hogy meglássák, megálmodják életük párját. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás is:
� Aki böjtöl András napján
Vőlegényt lát iccakáján.�
A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magokból jósoltak. Ha a lány kötényébe többségében búzamag hull, gazdag lesz a kedvese, amennyiben rozsmag, akkor szegényebb férj jut neki, ha pondró hull bele, akkor következő évbe teherbe esik. A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, amely nemcsak András napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva megy férjhez a lány. Ma már hetekre, hónapokra szűkítették le ezt az idő intervallumot. A közös jóslások többnyire a fonóban történtek � ólomöntéssel, gombócfőzéssel. 12 gombócba, (ami a hónapokat jelképezte) férfinevet tettek, amelyik elsőnek jött fel a forrásban lévő víz tetejére, olyan nevű lesz majd a férj. Ólomöntésnél, az öntvény alakjából következtettek a jövendőbéli foglalkozására, nevének kezdőbetűjére, ha számot olvastak ki belőle, akkor arra is, hogy hány éves lesz stb. A gyimesi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtó, hogy azok ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha az nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.





SZÜRET


A szüret a parasztgazdaságban kölcsönös segítséggel végzett társas munka a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunka. A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján, a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait. A szüreti szokások, a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése, szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása, pl. kendőkkel; végzéstánc, mulatság.
Közvetlen a szüret után gyakori volt a fiatalság szüreti bállal végződő felvonulása. A menet vezetőinek elnevezései a céhes világ, és a lakodalom tisztségviselőire utalnak, pl. táncmesterek (Gyöngyös), vőfélyek, sáfárok, (Tokaj-hegyalja), A maskurások egyrészt a szőlőművelés mozzanatait, (kötöző asszony, tolvaj, csősz), másrészt zsánerfigurákat (török, drótos tót, vándor árus, cigány, medvetáncoltató) elevenítettek meg.
A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon - Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály �napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézi (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj - Hegyalján Simon - Júdás (október 28.) napján.
A Tokaj � Hegyalján megrendezett szüreti felvonulás élén két leány halad, köztük egy legény, aki az ún. kapáscímert viszi. Mögöttük megy a két sáfár, utánuk pedig két legény a baksus (Bacchus) figuráját viszi. A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülő figura, lopótökkel és pohárral. Őket követik a szőlőkoszorút vivő lányok. Leányok, legények, gyermekek kereplővel zajonganak. A felvonulás résztvevői között maszkos alakok is vannak, pl. nőnek öltözött férfi, aki a nézők karjára rafiát köt, s akinek megváltásképpen fizetni kell. A felvonuláshoz tartozott, a bodnártánc, más néven kádártánc: hordó abroncsokkal bemutatott mesterségtánc, amit kádár legények adtak elő. A bondártáncot Erdőbényén és Mádon (Zemplén vm.) nemzetiszín szalagokba csavart abronccsal táncolták a férfiak. Ujváry Zoltán megállapította, hogy a Tokaj - hegyaljai bodnártánc baksus figurája és a keréken forgó bábuk német eredetűek, amelyek azonban néhány emberöltő alatt a Tokaj � hegyaljai szüreti felvonulás kedvelt hagyományává lettek Ujváry 1975: 70-92).
A baksus figurája megfigyelhető Mádon, Olaszliszkán (Zemplén vm.) is. A sáfárok a szüreti felvonuló menetet megállítva így köszöntötték Bacchust:

Szervusz Bacchus pajtás, légy te ma mivelünk,
Miként jó borgazdát, akképpen tisztelünk.
A te hő kulcsárod �hinkai mézes�
Mondja, hogy pincédben van jó bor és édes
Töltsed kulcsároddal teli poharunkat,
Szervusz Bacchus pajtás!

(Ujváry Z. 1983. III. 206.)


A menetben előfordulhat még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár figurája helyenként megtalálható a farsangi, sőt az aratási felvonulásokon is.
Topolyán (Bács- Bodrog vm.), amikor a szőlők nagyobb részében befejeződött a munka, szüreti bálokat tartottak. Külön az iparosok, a gazdalegények, és a szegényebbek. Szüreti felvonulást is rendeztek. Erre az alkalomra tisztségviselőket választottak: bírót, bírónét, csőszleányokat, csőszlegényeket. A bíró kíséretéhez tartozott két pandúr, két kisbíró és két cigány. Az utóbbi kettő feladata a mókázás volt. A bíró, és bíróné kocsiját a két pandúr kísérte lovon, mögöttük lányok ültek a kocsiban, virágkoszorúval díszített kosarakkal. A legények a lányok mellett lovagoltak. A menetet a zenészek kocsija zárta be. Nagy szőlőkoszorút készítettek, amit a bálteremben magasra függesztettek. Este 11 órakor a bíró és a bíróné kihírdette: �Szabad a lopás�! A zenekar friss csárdást húzott. A csőszlegények és � lányok feladata volt, hogy elfogják a tolvajt. Csőszbált Topolyán 1948-ban tartottak utoljára (Borús 1981:96-97).
Szüreti bálokat Kalotaszegen csak az alszegi falvakban tartottak. Október 6-20. között rendezték ezeket. A szőlőbe az asszonyok ennivalót vittek. A zenészek végiglátogatták a szüretelő családokat. A legények a zenészekkel előbb hazaindultak a táncterembe, ahová csak azok a lányok mehettek, akiket a legények elhívtak. Reggelig mulattak. A második világháború óta a családok nem szüretelnek egyszerre, így a bált a szüret után két-három héttel tartják.







Naparc, emberarc, lelkiismeret


Az ősi magyar ABC-ben az ), vagyis az n betű a nap szimbóluma, a nap jegye ez a jel. Írásismerő és bölcs őseink a napot tisztelték és megörökítik betű formában. Oseink hitvilágában a napnak fontos szerepe volt tisztelték, mint életet fenntartó erőt, de nem imádták, ahogy a földet is tisztelték, mint minden szülemény édes anyját, azaz minden teremtmény földi teste a föld elemeiből van alkotva. Megtalálható benne a teljes Mengyelejevi periódusos táblázat, minden eleme kisebb vagy nagyobb összetételben, és nincs olyan földi lény, akinek szervezetében nem a föld anyagai lennének. Azért is tisztelték, mert tudták, hogy "porból lettünk és porrá leszünk". De nem imádták.

Tudták milyen egészséges a nap fénye, milyen hatást gyakorol a természete, hogy a nap munkáját hogyan lehet tetten érni a gyümölcsök minőségében. A nap jelenlétét nem lehet kimutatni egy almában vagy egy fürt szőlőben, nincs az a műszer, amellyel ezt láthatóvá lehetne tenni, de a nap áldott sugarának munkáját már szemmel láthatóan meg lehet tapasztalni egy olyan alma, amelyet napfényes területről hoztak és egy olyan alma között, amely napfényszegény területen nőtt fel. A napfényben gazdag területen felnőtt alma szép kívánatos, lédús látszik rajta, hogy érett, kedves a tekintetnek, míg a napfényben szegény területről hozott alma nem érett be annyira, formája kisebb, színe halványabb csafadt.

A betűkép a nap korongjának felét mutatja, de ez elég, hogy rá nézve tudjuk, hogy az egészet lehet érteni rajta. A napnak szakrális jelentősége volt, hiszen csak a nagy uralkodóknak volt meg az az előjoga, hogy a címerükbe beírják a napot. A nap annyira kiváltság jelképe volt, mert szent erőt tulajdonítottak tudták, hogy nap nélkül nem lehet élni. A nap a forrása a melegnek, a növények és állatok fejlődésének, és aki sokat volt verőfényes területen nem szenvedett angolkórban, azaz D vitamin hiányban. A napot megszemélyesítették és arccal látták el ez lelhető fel a gyermek rajzokban, népmesékben, mondákban, népdalokban, amik őrzik híven a régi bölcsesség nyomait.

Amikor a gyerek leül tájképet festeni a színes ceruzájával a napot rajzolja le legelőször a lap felső sarkában és a napnak szemet, szájat, orrot fest, így személyesíti meg a napot amely számára független személy. A másik példa a népmeséből ismerős részlet amikor a legkisebbik fiú megleli a királylányt "Olyan szíp vout a legkisebbik királylány, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem...".

A nap arc a tisztaság a megtisztulás képe. Őseink egyik szent rítusa volt a napba nézés. Aki napba nézett, az önmagába nézett a saját lelkiismertét vizsgálta meg. Mikor lehet a napba nézni? És ki az őrült, hogy napba nézzen? tesszük fel a kétkedő kérdést hát nem őrültség volt az biztos hanem egy szent rítus része este mikor a nap lebukik és arany csókot dob a földnek és a vizeket arany híddal
borítja akkor kell belenézni akkor kell számot vetni a napi tevékenységünkről.

Mit tettünk és amit tettünk jól tettük-e a nap megvilágító ereje mellet lehet lemérni lelki ismertünk tisztaságát és tudjuk úgy szemlélni cselekedeteinket, hogy min javítsunk vagy mit hagyunk el.

Ezt gyakorolták őseink, mikor lelkiismeretüket tisztogatták mint olyan eszközt amivel biztos irányt követnek az Élet tengerén ahol nem tévednek el ahol számít hogy milyen életvitelük rendtartásuk volt mit adnak tovább a gyerekeiknek milyen nyomot hagynak maguk után , a tisztességet őszinteséget család szeretetet, tiszteletet. Ezt a hagyományt követte a juhász is mikor letelepedve a
tűző nap elől egy hűs fa vagy bokor árnyékába a két tilinkó szó között elővette tükrét és belenézve adott számot önmagáról önmagának először testi állapotát szedte ráncba , majd a lelki tisztogatás következett. Szembe kell nézni önmagunkkal, tudunk-e szembe nézni pír és nem szemlesütve megállni nyílt és tiszta tekintettel önmagunk előtt?

Miután önmagunk orcája előtt meg tudunk állni akkor más előtt is meg, hiszen felemelt fejjel járhatunk a Biblia tanúsága szerint is:
"Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta."
( I. Móz. 4. 7 v.).
Nagyon fontos az életben úgy élni, hogy hamisság nélkül tudjuk nyugodtan aludni, és akinek meg kell felenni annak tudjunk emberhez méltóan megfelelni, hiszen a másik ember ugyanúgy azt az ábrázatot viseli mint én, emberarcút bele tudok nézni a szemébe úgy ahogy a tükörbe?

A másik ember aki mellettem van aki a kedvesem, életem társa egy életen át, a feleségem, vagy a barátom, vagy a szomszédom vagy a ismerősöm mind mind egy tükörképet tartanak elém József Attila szavaival a tisztálkodás lehetőségével, "Csak másban moshatod meg arcodat".
A felfedezés, hogy a másik ember arcában is ugyanaz a Teremtő köszön vissza, hogy magam és társam, életet terem, környezetem szűken vett kis világom minden az Élet kiindulópontjáról beszél, azaz rólam és a célból, hogy engem jobbá tegyen, ezek után általam a világ jobbá legyen, mindenkinek saját életére lebontva. Megértem milyen jó a másik arcában nézni, a másik arcában gyönyörködni, a tisztaság láttán, a menyei sugarak áthatolnak, és a lelkem melengetik meg.

Vannak emberek, akiknek a jelenléte hiteles, akikkel jó együtt lenni mert arcuk nyílt, tekintetük szelídséget nyugalmat sugároz. Ezek az emberek meghatározói a társaságnak és szélesebb rétegben a társadalomnak is. Ilyenek voltak ősapáink, ősanyáink, akik példát mutattak akiknek beletekinthetünk a lelki-szellemi képükben. Például Nimród a vadászok királya akiről a Biblia is megemlékezik, vagy Roga nagy király , Attila aki maga Isten ostora, a rend védelmezője, vagy Vérbulcsú nagyvezér, kinek hadjárata híres volt széles Európában a mai USA-ban pedig a tiszti karon a szárazföldi offenzívák kötelező tananyaga.

A nap arcából kiindulva meglátni a másik emberben a nap arcot a teremtő arcát szép teljesítmény ha még nem nyílt rá a tekintetünk akkor ha gyakoroljuk rá nyílik de ennél az szebb ha a másik ember is meglátja az én arcomban a teremtő napját életemben az Élet magját.

Kovács Gyula György
Budapest 2008.09.22










W. Barna Erika: A kézírás csodája
(meditáció)

Amikor írsz, egyedi léted csodájával szembesülhetsz.
Amikor írsz, emberi életed legmagasabb rendu alkotófolyamatát élheted át.
Amikor írsz, átjárhatóvá válnak számodra az anyagi és anyagtalan világ közötti dimenziók.
Mert az írás: betűtestet öltött lélek.
Kézírásodban önnönmagadra ismerhetsz. Mozdulataid finom vibrációiban kivetülnek megélt élményeid, haldokló vágyaid, életednek értelmet adó céljaid. Ritmusod egyéni léted szívverését kottázza le, és tárja eléd.
Mit olvasol ki a kézírásodból?
Harmóniában élsz önmagaddal és a világgal?
Elégedetlen vagy és félig csukott szemmel rohansz át az életen?
Nyitott szívvel és lélekkel élsz, naponta kibontva a benned élő szeretetet?
Megbéklyózod magadat a földi lét múló örömeivel?

Tudod-e őszintén, öncsalás nélkül követni a lelked mélyén feszítő valódi értékeket?
Engeded-e, hogy lehúzzanak és eltérítsenek a mások által kijelölt határok?
Keresed-e és építed-e az utat naponta önmagad felé?
Kényelembol, erőtlenségbol kettős létben élsz-e, s engeded-e, hogy a látszat léted lassan ráperegjen a kamaszkorban megálmodott valódi életedre?
Van-e erőd önmagaddá növelni önmagadat? Vagy elsorvasztva és betegségbe átfordítva vágyaidat, önmagad negatív lenyomataként otthontalanul bolyongsz a világban?

A kézírásod őszinte, nem áltat téged, követi életutadat, tükrözi valódi énedet.
Nézz bele naponta, olvasd el, hogy mit üzen Neked.

Ha Te élsz, az írásod is ezernyi színben ragyog, s ha már feladtad: kihull a toll a kezedből.

A kézírásod TE vagy. általad él, és veled hal meg.

(2002)


Úgy tűnik, hogy soha nem volt nagyobb szüksége az emberiségnek a grafológiára, mint éppen napjainkban. Az anyagi világ, a gazdaság, a pénz, a profit örvényéből kimenekülni szándékozó embernek szüksége van arra a tiszta tükörképre, ami a kézírás vallatásával tárul fel. A növekedés, a fejlődés az élet alaptörvénye, így az ember elementáris igénye is. Csakhogy az ember, mint spirituális lény, nem tud kiteljesedni az anyagi gyarapodásban, a fizikai dimenzió túlhangsúlyozása lehúz, értelmetlenné teszi az életet. A múló értékek látszat-világa nem tehet boldoggá. Nagyon is törvényszerű, hogy napjaink piacorientált világában tömegek gyötrődnek, megélve az üresség és szeretetnélküliség sivatagát. A felismerés egyértelmű: az Ember nem erre született.

Ha a valódi feladatunkat végezzük, akkor az egész életünk örömteli létezéssé válik. Szellemi lényként a valódi boldogságot csakis folyamatos tudati-lelki fejlődéssel érhetjük el, amelynek elengedhetetlen eleme az önismeret. Lelki békénket nem a tárgyi környezetünk gazdagsága, hanem az önmagunkra találás biztonsága adhatja meg. Valódi énünkre csakis belső labirintusokon át haladva találhatunk, s a felépített belső szilárdság vezethet el a külső világ harmonikus megéléséhez. Aki megtalálja lelki békéjét, és tisztán lát, az bensőséges kapcsolatba kerül az egész világegyetemmel, a természettel és a társadalommal.

Ha a kézírásunk üzenetét megtanuljuk olvasni, jól értelmezni, akkor eljutunk az önbelátáshoz, s egyedi életünk értelmére, feladataira pontosabb választ tudunk adni.

A kézírásunk a legfelkészültebb Mesterünk. A kézírásunk egyedi mintázatán át megélhetjük az élményt, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, az egyszeriség csillagát hordozzuk homlokunkon. De arra is megtanít, hogy a különbözőség mögött Egység van: mindannyian emberi tudattal, emberi szívvel keressük életünk értelmét, mindannyian emberi vágyainkkal fordulunk a világ felé. Csak akkor találunk otthonra e világban, ha megérezzük, hogy közös a sorsunk, hogy összetartozunk nemcsak a másik emberrel, hanem az egész teremtett világgal.

Kegyelmi állapot, amikor rádöbbenünk saját egyszeri életünkre, egyedi, senki máséval össze nem téveszthető arcunkra, saját sorsunk feletti felelősségünkre s arra, hogy csakis fölfelé, a szellemi világ felé tarthat az utunk, és csak ezen keresztül érkezhetünk el önmagunkhoz is, a másik emberhez is.

Mindez napjaink legégetőbb problémájára megadja a kiutat is: minél több ember talál rá élete valódi feladatára, önmaga kiteljesedésére, annál hatékonyabban és gyorsabban fordítható át a világ emberarcúvá, s válhat igazi közös otthonunkká. Ehhez nyújthat segítséget a kézírásunkban rejlő üzenet megértése. Mindehhez azonban szükség van arra a nyitottságra és bátorságra, ami az igazán mély önismeret megszerzéséhez nélkülözhetetlen.

Minden gondolkodó ember számára egyértelművé vált, hogy a kézírás nem pusztán motorikus tevékenység, hanem az egyik legösszetettebb emberi megnyilvánulás. Bár a tudomány feltárta, hogy a kézírás folyamata "az agy legmélyebb régióiból ered", "neuronok millióinak egybehangolt munkáját igényli", mégis úgy érezzük, hogy mindez még mindig csupán töredéke a teljes tudásnak. A tudományos módszerek még nem adtak kielégítő választ arra a csodára, hogy miképpen tudja a kézírás hologramszerűen tükrözni a személyiséget. Az viszont egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a grafológia csak több tudományágat átfogó közös kutatásokkal közelítheti meg a kézírás folyamatának titkait.

A grafológus képes a maga határait tágítva választ adni a "Mondd meg, milyen vagyok" szívszorongató kérdésre. A grafológus azáltal, hogy belát a lélek mélyére, képes feloldani az önismeretlenség feszítő érzését, képes a maga módján segíteni az útkeresésben. A "Ki vagyok?" kérdésre nem is lehet választ kapni mások tekintete nélkül.

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat." - írja József Attila, s a grafológus pontosan arra vállalkozik, hogy visszatükrözze a saját módszere, sajátos "tükörrendszere" alapján a másik embert. Nem mindennapi személyes találkozásokat élhet meg együtt egy személyiségvizsgálat során a kliens és a grafológus, mert egy különleges, sot varázslatos lélektani helyzet részesévé válnak mindketten. A grafológushoz forduló ember teljesen nyitott a másik iránt, aki átélheti a mélységes bizalom felemelő élményét, és mindketten megélhetik e találkozás átformáló erejét.

BORZASZTÓ RONDÁN ÍROK.

Sokszor hangzik el ez a mondat, mentegetőzésképpen is meg átélt hiányérzetként is, mivel sokan elégedetlenek a saját írásukkal. A mindennapi értékítéletben az írás esztétikai kivitelezése lényeges. A "szép" és a "csúnya" kategóriák közé természetesen számtalan árnyalat befér, de a pozitív és a negatív pólust ez a két véglet jelenti.
Az írásával elégedetlen ember akár szégyenérzettel is küzdhet, amelynek következtében gátlásai alakulnak ki, s nagyon nehezen vesz tollat a kezébe, nem ír levelet, nem jegyzi fel a gondolatait, vagy egyszerűen - ha a körülményei lehetővé teszik - kerüli a kézírást, és géppel írja meg a közlendőit.
Gyakran fakad ez a saját írással kapcsolatos rossz közérzet a szülő vagy a tanár szemrehányásaiból, hiszen a külalak az írástanítás kezdetén kiemelt szempont a produktum megítélésében. A szülő is, a tanár is aszerint ítél, hogy a gyermek írása mennyire tér el a sablontól, illetve az eltérés szemre tetszetős, vagy éppen ellenérzést keltő.
Az írás vizuális képe valóban ad bizonyos összhatást, amely kellemes vagy éppen kellemetlen összbenyomást kelt a szemlélőben. A grafológus oldaláról megvizsgálva ezt a jelenséget azt mondhatjuk, hogy nem az esztétikai élmény, nem az érzelmi reakció a lényeges. A grafológus szótárából hiányzik a "szép" és a "csúnya" stigma, helyette egészen másféle megközelítéseket találunk.
Először is, az írás egészének szemlélésekor az "eredeti", az "egyéni" vagy a "sablonos", a "sablont követo" kifejezések hangzanak el, mivel az egyik legfontosabb szempont a grafológus számára az, hogy az illető milyen mértékben tér el a tanult írásmintától. Így már a közgondolkodás által megvetett, "csúnya" írás kifejezetten előnyös megvilágításba kerülhet, és a grafológus pozitívan értékelheti. Ha úgy tetszik: "csúnya" írása volt Beethovennek is, de olyan sodrással és lüktetéssel, amely a grafológus szemének csodálatos élmény: vonalainak ritmusában a belső zenét kottázta le öntudatlanul.

Az írással való elégedetlenség mélyén gyakran önértékelési bizonytalanságok rejlenek, akár negatív énkép is okozhatja a saját alkotás rosszallását. Természetesen az igényesség, a többre vágyás, az igyekezet is alkotórésze ennek az én-elutasításnak. Azonban a túlzott, még inkább az általánosító elégedetlenség bénító. Az önkritika csak akkor építő, akkor segít a változásban, ha konkrétumokat ragad meg. Az írás javítása csak úgy lehetséges, ha az egész írást apró részleteiben megvizsgálva, konkrétan is megfogalmazza az egyén, hogy mi zavarja benne. Az írás lehet zavaros attól, hogy a sorok összegabalyodnak, lehet olvashatatlan, mert mozgáshangsúlyos vagy szabálytalan a túlfűtött érzelmek és a heves, szenvedélyes belső viharok miatt. Mindenkinek mást jelent a "csúnya" írás. Ahogy az önmagával viaskodó emberen is csak az objektív és mélyre tekintő önvizsgálat segít, úgy az írás vizsgálatában is a konkrét, az írást elemeire boncoló analízis vezethet sikerhez. Tehát egy "csúnyának" tartott írásban meg kell keresni a zavaró tényezőket, s ha megtaláltuk őket, akkor leszünk képesek változtatni, javítani, az írást "szépíteni".
Sajnos az írástanulás során általában a szülő és a tanár egyaránt inkább csak minősíti a produkciót, nem ad konkrét javaslatokat az íráskép minőségének javításához.
A gyermek esetleg nap mint nap kapja otthon is, az iskolában is a szemrehányást, a korholást: "Írj szebben!" - miközben teljesen tanácstalan marad, hogy miként tegye, hogyan kezdje a javítást. Olyan ez, mint amikor egy gyereket a számára ismeretlen városban az üzletbe küldenek, de nem mondják meg, hogy merre induljon, melyik úton haladjon.
A tanár a gyakran odabiggyesztett tömör "csúnya" helyett mondhatná, hogy: növeld a sortávolságot, próbáld meg az írás dőltségét egyensúlyban tartani stb., s akkor a gyermek számára érthető és teljesíthető feladattá válna az íráskorrekció.
Az írászavarokat nem lehet pusztán technikai oldalról megközelíteni, csakis teljes komplexitásában, az írásminta és a személyiség sokrétű és szoros kapcsolatát alapul véve közelíthetünk a torzulások kijavításához. A grafoterápia módszere nyújt segítséget ahhoz, hogy miképpen lehet a saját ritmus kibontakoztatásával a saját, egyéni formaalakítási igények tiszteletben tartása mellett magas szintre emelni az írásképet. A grafoterápiai megközelítés alapján az írászavart létrehozó jegyek nemcsak a zavarok típusáról, hanem a zavart kiváltó tünetek mélyebb okairól is tájékoztatnak. Miközben szakszeru beavatkozással fokról fokra kiépítjük az új és ritmikus írásképet, a személyiség is fejlődik, változik. Jól képzett grafológusok is csak pedagógiai felkészültséggel képesek a feladattal megbirkózni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sorrendben változtatjuk az íráselemeket, s az sem, hogy milyen ütemben haladunk a fejlesztés során.










Július 20., Illés napja

Illés az Ószövetség egyik legnagyobb prófétája, akiről a Királyok második könyve így ír: "egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal...Így ment föl Illés forgószélben az égbe" (2Kir 2, 9-12).
Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok. Vásárosmiskén, (vas megyében), azt mondják a mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat; Csíkdelnén úgy tartják, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón ( Bács-Bodrog vm.) is emlegetett szólás: "Illés meg Jakab Annát kergeti" (Penavin O. 1988:144). E napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettol a naptól, hogy a vihar szétveri vagy a villám felgyújtja az asztagokat, a kazlakat.


Július 22. Mária Magdolna napja

Annak a Mária Magdolnának az ünnepe, aki az evangéliumi történet szerint megtért a bűnös életből. Mivel dús hajával Krisztus lábát törölgette, ezért a néphagyományban szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Szeged vidékén nem tartották Mária Magdolna napját sütésre, mosásra alkalmasnak. Időjárásjósló hiedelem is fűzodik e naphoz. Kiskunfélegyházán úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.


Július 26. Anna napja

Szt. Anna Szuz Mária anyja, akinek alakját főként középkori legendák örökítették meg. A katolikus hívő asszonyok hozzá könyörögtek gyermekáldásért. A hazai céhek közül a szabók és a bányászok tartották védőszentjüknek. Szt. Annát emlegetik az archaikus népi imádságok, a gyógyító ráolvasások, ezek következő változata Búcsúszentlászlóról:

Ég szülte a Földet,
Föld szülte a fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szt. Annát,
Szt. Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat,
A világ megváltóját.
( Erdélyi Zs. 1976:182)

A kender töve Anna napján szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő estén e napon szedték az ún. annababot. Doroszlón és Topolyán úgy vélik, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, (ilyenkor rajzanak a legyek), s ahol nyitva talál ablakot, ajtót, ott bedobja.
Aratási szokások és hiedelmek

Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeznek biztosítani, amelyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódnak. A munka fohászkodással, imával, kalapemeléssel kezdődik. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte.
Elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az első learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészségmegőrző és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is volt. Sellyén az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon. Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagot a learatott gabona szalmájával képletesen megkötözték, és csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. Főként az uradalmakban vagy ahol nagyobb létszámú arató dolgozott, az aratás kényszerszüneteiben különféle maszkos játékokkal szórakoztatták egymást pl. álesküvő, halottas jelenet, a marokszedők búcsúja stb.
A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Gömörben úgy mondták, hogy ezt a madaraknak és a szegényeknek hagyják. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavihetett és különféle magyarázatokkal az őszi vetőmag közé elegyítette. Göcsejben az aratók egy kisebb kévét kötöttek, amit a házigazda áldomással váltott ki. A kévét másnap a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak. Kishartyánban az első kévét a pap számára vették le, a másodikat a gazdaasszony vitte haza. Ez került aztán a karácsonyi asztal alá.
Az utolsó kalászokból készített aratókoszorú különféle formájú, koszorú, alakú. Kalotaszegen, amikor az utolsó tábla búzába értek, elkezdték kötni a koszorút, amelyet búzakoszorúnak neveztek. A legtöbb helyen harang alakú favázra erősítették a búzát. A koszorút a legszebb búzakalászból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. Kézben, rúdon vagy fejre helyezve vitték. A koszorút vagy annak vivojét a gazda, a földesúr vagy bandagazda vízzel öntözte meg, hogy a következő évben elegendő eső legyen. A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása, ünnepélyesen ment végbe. Egy 19. századi leírás szerint az Alföldön az aratóünnep így zajlott: Erre megindul a nagy sereg tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval a mezőföldről, bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s minden jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, tánc mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett, jó dolga van az aratónak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek. Ahol aratási ünnepélyt rendeztek, az aratók általános szokás szerint énekszóval érkeztek meg. Aratással, búzával kapcsolatos dalokat énekeltek:
"Arass rózsám, arass, megadom a garast
Ha én meg nem adom, megadja a galambom. "
A bényi és az érsekvadkerti aratókoszorút vivő menetben férfi és női alakot ábrázoló figurákat is vittek. Zsúpból készített, felöltöztetett bábok voltak ezek, amelyek néhol a farsangi és szüreti szokásokban is megjelennek.
Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a kimorzsolt szemeket keverték a vetőmag közé. A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A módosabb gazda, aki részesaratókkal dolgozott, megvendégelte munkásait. Nagy aratóbálokat elsősőrban az uradalmakban rendeztek.



Szépanyáink titkaiból

Tulajdonképpen szépapáinkat is említhettük volna, hisz a titoknak, mióta világ a világ, valamilyen formában ők, a férfiak is részesei. A legyező kedves játékszere volt a hölgyvilágnak, amely eleinte csak arra használtatott, hogy a szépnem kissé hűsítse magát vele, idővel szerető szívek közvetítője, illetőleg érzelmeiknek kifejezője lett. Valóban elmés dolog. Ugyan melyik árgusszemű anyának jutna eszébe, hogy midőn leánya a legyezőt gyorsan kinyitja, homlokához viszi, lábára mutat, akkor ott a másik sarokban az imádó csaknem elolvad a végtelen boldogságtól. Alig van könnyebb módszer az érzelmeket titkon, mások előtt észrevétlenül kifejezni, mint éppen a legyező különféle mozdulatai által.
Egy régi költő mondja a legyezőről: "legkönnyebb eszköz a kacérságot szemérmességnek feltüntetni és titkokat közölni; hatalmas fegyver, melynek egy mozdulata lesújt, míg a másik fölemel; delej, mely vonz és távol tart magától; nyitott könyv, melyből kiolvashatod boldogságodat, ha a kedvesnek pillantása erre feljogosít.
A legyezőt először a spanyolok használták, spanyol nőt legyező nélkül nem is lehetett elképzelni. A legyezővel képezhető különféle mozdulatok beszéddé váltak, melynek néma jelei általános használatban vannak. A könnyű és kényelmes kezelhetési mód következtében a legyezőnyelv volt a legelterjedtebb. Még jobban kedvelték, mint a virágnyelvet, mert a virág nem volt mindig kéznél, és a virágot nem is lehet átnyújtani a nélkül, hogy más meg ne látná. Miután a legyezőnyelv aránylag csekély számú mondatokból áll, néhányszor átolvasva, mindenki könnyen elsajátíthatja.

A legyezők jelentősége színek szerint:

Fehér legyező: ártatlan kedélyeskedés
Fekete legyező: szomorúság, gyász
Piros legyező: öröm és szerencse
Lila színu legyező: őszinteség, igazság
Kék legyező: állandóság, hit, hűség
Sárga legyező: visszautasítás
Zöld legyező: reménység
Szürke legyező: lemondás
Barna legyező: változó szerencse
Aranyhímzésű legyező: gazdagság
Ezüsthímzésű legyező: szerénység
Acélgyöngyös legyező: eros akarat, bizalom

1. Jöjj közelembe: Zárt legyezővel magunk mellé mutatunk.
2. Tudósíts levélben! A zárt legyezőt megfordítjuk s azzal bal tenyerünkbe írunk.
3. Ügyelnek ránk: vigyázz! A félig zárt legyezővel jobb fülünket érintjük.
4. Te vagy eszményképem! Az egészen nyitott legyezővel szívünkre, majd ajkunkra mutatunk.
5. Hízelgésed nekem nagyon kellemetlen! A félig nyitott legyezőt állunk alá tartjuk.
6. Légy hallgatag! Bal fülünket a legyezővel egészen befedjük.
7. Miért húzódozol tőlem? A félig nyitott legyezővel a levegőbe köröket írunk.
8. Szívesen leszek arád! A nyitott legyezőt lapban összecsukjuk
9. Ne adj hitelt idegeneknek ! A zárt legyező hegyével jobb szemöldökünket érintjük.
10. Nem teljesíthetem kívánságodat! A legyezőt két kézzel kinyitjuk s hirtelen bezárjuk.
11. Örökké hű leszek hozzád! A zárt legyezőt egyenesen ég felé tartjuk.
12. El fogok utazni. A zárt legyezőt ruhánk jobb oldalán lefelé csúsztatjuk.
13. Szeretlek! A jobb kézben tartott zárt legyezőt szívünkre helyezzük.
14. Hihetek-e a szavaidnak? A zárt legyezővel bal könyökünket érintjük
15. Légy elővigyázatosabb! Balkézben tartott zárt legyezővel fenyegetünk.
16. Levélben fogok válaszolni! A legyezőt úgy tartjuk, mintha tolltartó lenne a ruhánkon, oly mozdulatot teszünk vele, mintha írnánk.
17. Haragszom rád! A legyezőt bezárjuk s megfordítva két tenyerünk között tartjuk.

Cím: 1136 Bp. Balzac u. 27.

Bejelentkezés előzetesen, telefonon:

(+36-1-) 330-7393

+36-20/9225292

Időpont: munkanapokon, 8 - 16 óra között, kerek órákra, általában 10 napra előre.

Ha bármilyen kérdésed van, írj nekem:

melitta@ahol.com
copyright 2008 Gil Bt.